Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)

Bozsik Rafael: Megjegyzések Augustinus történetszemléletéhez

- 5 tekintett, a múlt már az ősszülők elkövette bűn miatt is vesztett súlyából, s kap itt így nyomatékot a jövő. A zsidóság bekapcsolta az időt és az istenfogalmat a történelemalakító tényezők sorába. A görög felfogással szemben, — ahol Piatonnái az isten változhatatlan, Arisztotelésznél meg nem is teremthetett — a bibliai istenfogalom aktív részese az időnek és a teremtésnek, olyannyira, hogy evilági beavatkozásait egymás után rögzítették a hagyomány megőrizte szentkönyvek. A keresztény időszemlélet viszont eltér a zsidókétól is. Felfogásuk szerint ugyanis a megváltás már beteljesedett, s ez egyértelművé teszi a jövőt. Másrészt a keresztény nézet világosan megkülönböztette isteni attribútumként az örökkévalóságot s az időt } mint puszta teremtményt. A történelmi idő két fő szakaszává a megváltás előtt és után lett.

5 Nyilvánvaló tehát, hogy a görög filozófiai és a zsidó vallási világmagyarázat örökségének egymásra találása még nem szülte volna meg Augustinus történetszemléletének alapjait, ha nincs ott a keresztény világszemlélet nóvuma. Ez utóbbi a domináns szál szerzőnknél, bár a görög vonalnak is nyoma lelhető. Ez utóbbi jelenléte nem elvi engedmény volt, hanem sokkal inkább csak kifejezési eszköz, amely csak ott és addig alkalmaztatott Augustinusnál, amíg nem csorbította a vallás axiómáit. Ennek az a magyarázata, hogy bár a kereszténység kihívást jelentett a pogány-filozófiai gondolkodás számára, mégis tény, hogy az egyház nagy múlttal és kiforrott magasrendű értékekkel bíró tudományos gondolkodást magáénak mondható korban jelent meg — a hagyományostól elütő elvárásokkal és emberi viselkedésmódjával — olyan időben, amikor a körülmények rendszerint kedveztek — új tanítások követőkre találásának. Augustinus ezt a viszonylag egységes komoly értékrendszert nem negligálhatta, sőt inkább saját maga hitét, teológiai nézeteit kellett egyértelműen és a művelt pogány emberek számára is elfogadható és érthető stílusban megfogalmaznia. A címből kiindulva első pillantásra következetlenségnek tűnik, ha Augustinus történetszemléletének konkrét szöveghelyeken alapuló elemzését a világ teremtésénél kezdjük. Valójában azonban csakis így járhatunk el, ha ki akarjuk mutatni, miként kapcsolódik szerves egységbe az üdvtörténet és a valóságos emberi történelem. Enélkül ugyanis nem érthetjük meg szerzőnk századokra élénken kisugárzó nagy vívmányát, azt, hogy az említett két elem ötvözésével miként szabadította ki a politikai teológiai Lactan-