Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Hrabecz József: A marxista-leninista elmélet és a politikai egy-sége

- 10 és más a ritmusa az elméletnek és a politikának. Tehát egyes időszakokban az egyenlőtlen fejlődés érvényesül; A kérdés az, hogy olyan esetekben, amikor világtörténelmi sorsfordulókra kerül sor, amikor az események jellegében, menetében az osztályerőviszonyokban, a gazdasági, a politikai rendszerben, a szellemi életben döntő fordulatra kerül sor, vajon tehetetlenül kell várakozni addig, amíg sor kerül a sokoldalú, a mélyreható, a részleteket is alaposan feltáró kutatási eredményekre? Nyilvánvalóan nan lehet addig várakozni. A késlekedés, a döntő pillanat elmulasztása vereséghez vezet. Tehát az adott feltételek között a politika szférájában kell értékelni és dönteni a párt, a munkásosztály feladatairól és tennivalóiról. Ez természetesen nem jelenti az elmélet, a társadalomtudományi következtetések teljes hiányát. Csupán arról van szó, hogy egy meghatározott történelmi helyzetben a politika szférájában különö

s módon érvényesül az elmélet funkciója. A kommunista pártot éppen az jellemzi, hogy a legváratlanabb, a legbonyolultabb helyzetben is képes az elméletet alkotóan alkalmazni és gazdagítani. Az elmélet egyik legfontosabb feladata, hogy megbízható kiindulópontot adjon a társadalmi, politikai folyamatok, események előrelátásához, a tevékenység feltételeinek megértéséhez, a célok, a módszerek és az eszközök kiválasztásához. Az elméletnek része az előrelátás, de ez csupán vázlatos, a fő tendenciákat, az események menetének általános vonásait képes megragadni. A konkrét, a váratlan események tendenciáinak figyelembevétele alapvetően a politika szférájába tartozik. Ennek az alapján joggal mondhatjuk, hogy az elmélet csupán vezérfonalat ad a politika számára, de semmiképpen sem vállalja magára a konkrét politikai döntés, végrehajtás felelősségét. Ez is azt mutatja, hogy az elméletet, az elméleti kutatást nem szabad összekeverni a politikai tevékenységgel. A marxizmus-leninizmus képviselői szüntelen harcot folytatnak minden olyan vulgarizáló, gépies jellegű törekvés ellen, amelyek az elméletet iránytűből, a cselekvés vezérfonalából politikai receptekké, dogmákká, frázisokká kívánják degradálni. A marxizmus-leninizmus, amely feldolgozta, általánosította a nemzetközi munkásosztály történelmi tapasztalatait, amely a múltról és a jelenről hú ismereteket nyújt, feltárja a változó társadalmi valóság törvényszerű összefüggéseit, fejlődési és struktúrális törvényeit. így lehetővé válik a megvalósítandó célok pontos megjelölése és az ezekhez szükséges