Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Hrabecz József: A marxista-leninista elmélet és a politikai egy-sége

- 11 eszközök és módszerek kiválasztása. A marxizmus-leninizmus elmélete mindenekelőtt a nemzetközi munkásosztály tapasztalatainak általánosítása, amely a legváltozatosabb, a legváratlanabb helyzetekben is betölti az iránytű és a vezérfonal funkcióját. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az elmélet birtokában valamiféle fatális automatizmus érvényesülne. Ugyanis távolról sem lehet minden bekövetkezendő folyamat összes tendenciáját, eseményeit, azok következményeit előre látni. A tapasztalat arról győz meg minket, hogy a váratlan eseményekben, tendenciákban a társadalmi osztályharcok története igen gazdag. Ez különösen így van korunkban, amikor a történelem ritmusa felgyorsult. Viszonylag egyre több olyan eseménnyel, tendenciával, kedvező vagy kedvezőtlen jelenséggel találjuk szembe magunkat, melyekre korábban nem számítottunk. Mivel az események, a tendenciák objektív jelleggel bírnak, reálisan számolnunk kell velük. A pártok vezető szerveik érettségét éppen az bizonyítja, hogy képesek az új helyzet, a megváltozott körülmények számbavételére és az új helyzetnek megfelelő politikai gyakorlat megvalósítására. A marxista elmélet és politika kölcsönös feltételezettségben egymást gazdagítva fejlődnek, léteznek. A párt politikájának megvalósítása az elmélet gazdagításának a forrása is. A politikában természetesen szem előtt kell tartani, hogy az elméletet nem szabad gépiesen alkalmazni, hiszen a politikai tevékenységben viszonylag gyorsan és számunkra váratlanul változnak meg a küzdelem feltételei és formái. Különösen így van ez a kiélezett történelmi korszakokban, amikor az objektív és a szubjektív tényezők negatív tendenciái egy országon vagy néhány országon belül ideiglenesen kedvezőtlenül megváltoztatják az erőviszonyokat. Ennek során egyik vagy másik szocialista országban a gazdasági, a politikai és az ideológiai életben működési zavarokra kerül sor. Ilyen körülmények között abnormális mértékben fokozódik a polgári eszmék térhódítása, a belső és a külső osztályellenség antikommunista politikai tevékenysége. Az ilyen körülmények kialakulása ellenforradalmi törekvések színterévé teheti az adott országot. Az adott országon belül a vezető párt és állami szerveket az eddigi tapasztalatok alapján rendszerint váratlanul érték az ellenforradalmi események, az ellenforradalmi helyzet kialakulása. Itt tehát éppen a váratlanságból adódóan a helyzet kialakulásáért való felelőssége miatt elméleti és politikai szempontból különösen nehéz helyzetben kell a marxista-leninista el-