Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Kiss László: Lenin nemzeti kérdésben elfoglalt álláspontja kiala-kulásának és fejlődésének néhány kérdése 1912 előtt

- 90 zeli) szocializmusig "teljesen elenyésző". (LÖM. 7. 100, 220, 221, 222. o.) Ezért tehát igen rugalmasan úgy határozta meg a — minden lehetséges és elképzelhető eshetőséggel számoló — szociáldemokrata taktika lényegét, hogy ha a szociáldemokraták valamely új "egyesület" megalakításának a gondolatát célszerűtlennek és ésszerűtlennek nyilvánítják — agitálhassanak ellene, vagy fordítva, jelszavukul tűzhessék ki a szabad, független állam (köztársaság) követelését. (LÖM. 7. 221, 225-226. o.) Vagy amint azt 1905 áprilisában még világosabban megfogalmazta: "Mi nem lehetünk sem mellette, sem ellene." (LÖM. 10. 140, 178. o.) Végezetül a 9. programponttal kapcsolatos lenini álláspont érdekes jellemzője, hogy az önrendelkezés jogát kétségtelenül már (1902-től) annak "politikai" értelmében fogta fel, noha legelőször csak 1905 késő tavaszán írta le (mégpedig a "nemzetiségek kulturális önrendelkezése" kadet követelésével szembeállítva) a politikai önrendelkezés kifejezést. (LÖM. 10. 374, 252. o.) Lenin koncepciójában a nemzetek önrendelkezési joga és az oroszországi nemzeti kérdés demokratikus megoldása szorosan kapcsolódott a "demokratikus köztársaság" követeléséhez, amely ugyancsak 1902 januárja után vált felfogása kulcsfontosságú elemévé. Azt, hogy Lenin korántsem volt mindvégig "köztársaságpárti", jól mutatja, hogy 1902 előtt egyetlen alkalommal sem említette a "köztársaság" kifejezést. Megengedhetőnek, s a proletariátus szervezkedése és burzsoázia elleni osztályharca kibontakoztatása számára megfelelő demokratikus keretnek és terepnek tartotta a demokratikus alkotmánnyal bíró monarchiát is. 1902 elejétől kezdve azonban az "(immáron már "elvi" jelentőségűvé emelt) "demokratikus köztársaság" követelését egyre inkább olyan legátfogóbb követelésnek tartotta, amely -legszélesebb értelemben — magában foglalta a minimális pártprogram összes, így nemzeti követeléseit is. 1902 áprilisában a — demokrácia elvét következetlenül értelmező, és semmitmondó, általános demokratikus frázisokat pufogtató — burzsoá demokráciával szemben első ízben hívta fel arra a figyelmet, hogy e burzsoá frázisok "teljes mértékben ... helye ttesítendők a demokratikus köztársaságra és a demokratikus alkotmányra való pontos utalással, mert hiszen a "teljesség" nem más, mint következetes demokratizmus...". (LÖM. 6. 338, 339. o.) Ettől a gondolattól hamarosan annak kijelentéséig is eljutott, hogy a teljes köztársasági szabadságot megteremtő, következetes polgári demokratikus forradalom leginkább