Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Kiss László: Lenin nemzeti kérdésben elfoglalt álláspontja kiala-kulásának és fejlődésének néhány kérdése 1912 előtt

- 91 nem a (megbízhatatlan) burzsoáziának kedvez, hanem mindenekelőtt a (következetesen demokratikus) proletariátusnak és a parasztságnak hasznos és szükséges. Azért, hogy a városi és falusi proletariátus megteremthesse magának a szocializmusért való küzdelem "tágas és a XX. századhoz valóban méltó porondját". (LÖM. 10. 18, 294. o.) Az első orosz forradalom alatt Lenin arra is rámutatott, hogy amíg fennmarad a "tőke uralma", még a teljes polgári szabadságot és egyenlőséget megvalósító, és a legszélesebbkörű demokratizmust biztosító polgári köztársaság viszonyai között is fennmarad nemcsak a nyomor és a munkanélküliség, hanem az elnyomás (beleértve "minden nemzeti és vallási elnyomást") is. (LÖM. 14. 104, 106. o.) A XX. század első évtizedének fordulójára már egyértelműen kikristályosodott (a köztársasági Svájcban élő) Lenin következetes monarchia ellenessége, meggyőződéses republikanizmusa. Határozottan állította, hogy általában a monarchiától nem (lehetnek) idegenek a komoly demokratikus reformok. Absztrakt értelemben a monarchia "egyáltalán nem uniformizált és nem változatlan, hanem igen rugalmas intézmény", de a XX. század elejének konkrét orosz monarchiájára mindez nem mondható el. (LÖM. 16. 408, 409. o.; LÖM. 20. 332. o.) Ez a monarchia "teljesen összeegyeztethetetlen a demokráciával, a nép uralmával, a nép szabadságával". Ezért a szociáldemokratáknak nem a "le az önkényuralommal!" jelszót kell a tömegek között propagálniuk (mint ahogyan azt 18951904 között tették), hanem a "le a monarchiával!" jelszót, a cár és a feudálisok hatalmával és kiváltságaival összenőtt monarchia megsemmisítését, a republikanizmust, mint a nép győzelmének feltételét. (LÖM. 19. 177. o.; LÖM. 16. 408. o.) Ismeretes végül az is, hogy a Lenin vezette szociáldemokraták (is) az olyan nagy, centralizált állam elvi védelmezői voltak már a XX. század első éveiben is, amelyben a termelőerők fejlődése és a proletariátus burzsoázia elleni harca stb. sokkal gyorsabb és eredményesebb lehet, mint a kis(ebb) államokban. Lenin köztársasági meggyőződésének kialakulása időben egybeesett — az országos centralizált párt létrehozásának előkészítése és a pártprogram kidolgozása kapcsán — a szociáldemokrácián belül fellángoló vitákkal. A polémia alapvetően két síkon folyt: 1. a leendő párt szervezeti felépítése és működési elvei, valamint 2. a minimális program nemzeti követelései (vagyis a leendő demokratikus Oroszország nemzeti-nemzetiségi