Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Kiss László: Lenin nemzeti kérdésben elfoglalt álláspontja kiala-kulásának és fejlődésének néhány kérdése 1912 előtt

- 88 definíciót. A fő kritériumot jelentő gazdasági közösségen kívül a többi ismérv esetében Kari Kautsky és Alfred Naquet megállapításaira támaszkodott, (DÉR 1972.) mivel őt a nemzet problematikájának más vonatkozásai érdekelték. Akárcsak Marx és Engels a XIX. század közepén, vagy Kautsky egy fél évszázaddal később, a tőkés világpiac kialakulásával és fejlődésével Lenin is inkább már a kis(ebb) nemzeteket, nemzetiségeket magukba olvasztó nagy állami egységek keletkezését, és egyúttal a nemzetnek mint történelmi, "múlandó" kategóriának a fokozatos meghaladását hozta kapcsolatba. (TÖKEI 1974, 121, 122. o.) A tőkés nemzeti fejlődés általa (később) másodiknak nevezett tendenciája, a fejlődés egyirányúságának az erőteljes túlhangsúlyozása mellett Lenin szemléletére az is jellemző volt, hogy a II. Internacionálé vezető teoretikusaihoz hasonlóan ő is ismerte e fejlődésnek a tőkés társadalmakban körvonalazódó két ellentétes tendenciájával kapcsolatos marxi feltételezést. Csakhogy ekkor még ő is élesen elkülönítette, egymással szembeállította, s kizárólag csak egymásutániságában szemlélte a tőkés nemzeti fejlődés két tendenciáját, illetve korszakát. (LÖM. 6. 46. o.; KAUTSKY 1982. 220-221. o.; HUSZÁR 1975, 228. o.) Úgy vélte, hogy az első tendencia a kapitalista fejlődés kezdeti időszakára jellemző, a második pedig az érett, a szocialista forradalom felé haladó XX. század eleji tőkés társadalmaknak szinte már kizárólagos sajátossága. "Akkor és most — olvasható például "A nemzeti kérdés programunkban" — az utolsó polgári forradalmi mozgalmak korszaka és a kétségbeesett reakció, a proletárforradalmat közvetlenül megelőző rendkívüli erőfeszítések korszaka szemmel láthatóan különböznek egymástól". (LÖM. 7. 224. o.) A közös vonások ellenére azonban Lenin felfogása az önálló államalakításra törekvő nemzeti, függetlenségi mozgalmak megítélésében — mindenekelőtt a két véglet tudatos elkerülésére irányuló, minden eshetőséggel számolni akaró szemlélete kialakulása következtében — már ekkor sem esett teljesen egybe sem Kautsky elég erősen nemzetcentrikus szemléletével, sem Rosa Luxemburgnak a nemzetek önrendelkezési jogát kétségbe vonó felfogásával, még kevésbé pedig a PPS-nek a nemzeti függetlenség feltétlen követelését propagáló (ugyancsak erőteljesen egyoldalú) nézeteivel. (LÖM. 7. 213, 222. o.; KISS 1984, 122, 130, 137, 141. o.; HUSZÁR 1975, 221. o.) Maga a nemzetek önrendelkezési joga — eltérően a polgárok és a nem-