Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Törőcsik Miklós: Milyen emancipációt? Egy 1843-as Marx-tanulmány időszerűsége

- 76 dalom az államnak előfeltételi; ők a voltaképpen tevékenyek; de a spekulációban megfordul a dolog." (MARX, K. 205., 206.) Az is világos előtte, hogy a társadalom életviszonyai "ésszerűtlenek", de még tisztázatlanok ennek az "ésszerűtlenségnek" a sajátosságai. Tehát a feladat adott: a valóságos életviszonyok mibenlétének a feltárása. A feladatot azonban lehetetlen megoldani mindaddig, amíg le nem számol a filozófiai (kritikai) illúzióval, konkrétan az ifjúhegeliánus filozófiával. Ez magyarázza azt az élesen polemikus hangot, amely végighúzódik a tanulmányon. Marx korrekt ellenfél: ismerteti vitapartnerének az álláspontját. Bruno Bauer szerint a zsidókérdés, tehát az a kérdés, hogyan lehet egyenjogúsítani a zsidókat "a vallási elfogultság és a politikai emancipáció közötti ellentmondásna

k a kérdése. A vallástól való emancipációt feltételül szabja, mind a zsidónak, aki politikailag emancipálódni akar, mind az államnak, amelynek emancipálnia és magának is emancipálódnia kell". (MARX, K. 351.) Marx szerint viszont a vallástól való elszakadás az egyén részéről, illetve a vallás politikai megszüntetése kevés; Bruno Bauer nem teszi fel az alapvető kérdést, ezért ellentmondásba keveredik. Az alapvető kérdés: "Mifajta emancipációról van szó?" (MARX, K. 352.); az ellentmondás pedig, hogy olyan szférákat konfrontál, amelyek nem tudnak mit kezdeni egymással, mivel közös problémájuk közös gyökerekre megy vissza. Bauer hibája tehát: "nem vizsgálja meg a politikai emancipációnak az emberi emancipációhoz való viszonyá

t és ezért olyan feltételeket szab, amelynek csak a politikai emancipációnak az általános emberi emancipációval való kritikátlan összecseréléséből magyarázhatók." (MARX, K. 353.) Ezzel egyébként megfogalmazódott a tanulmány alapproblémája: az emberi emancipáció mibenlétének a kérdése. Néhány konkrét példa arról győz meg, hogy a kiteljesedett állam és a vallás megléte sőt virágzása nem zárja ki egymást, ellenkezőleg, ahol a vallás kiszorul az államból, ott kezdődik igazi virágzása. Ennek oka, hogy a vallásnak is, az államnak is közös a gyökere: "a vallás megléte egy fogyatékosság megléte, ennek a fogyatékosságnak a forrását már csak magának az államnak a lényegébe

n kereshetjük. A vallás a mi szemünkben nem ok

a többé, hanem csak jelenség

e a világi korlátoltságnak." (MARX, K. 354.) Vagyis az állam lényege, éppúgy mint a vallásé, a világi korlátolt-