Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Törőcsik Miklós: Milyen emancipációt? Egy 1843-as Marx-tanulmány időszerűsége

- 77 ság. Ebből következik a megoldás; ne

m a meglevő vallási megkötöttségeket kell felszámolni, ahogy Bruno Bauer javasolja, mivel az nem szünteti meg a vallást, nem oldja meg a zsidókérdést sem, hanem vissza kell vezetni a problémát a kiindulópontjához. Tehát: "megszüntetik vallási korlátoltságukat, mihelyt megszüntetik világi korlátjukat". (MARX, K. 354.) Ez másképpen az emancipáció kérdése. Marx tömör összegzésében a következőképpen hangzik: "A politikai emancipáció és a vallás viszonyána

k kérdése számunkra a politikai emancipáció és az emberi emancipáci

ó viszonyának kérdésévé válik." (MARX, K. 354.) Ezzel bekövetkezett a baueri problémafelvetés megfordítása, amely megfordítás lényege a reális alapok felfedezése. A világi szerkezeten belüli, tehát az emberi életviszonyokban meglevő ellentmondásokra vezeti vissza Marx a politikai állam és a vallás létét, a közöttük levő ellentmondásokat, hogy aztán a megtalált előfeltételek birtokában az állam szerepét mutassa be. Az állam emancipálja magát a vallás alól: megszabadítja magát a vallási kötöttségektől, mellőzi az államvallást, megpróbál fogalmának megfelelni, tehát állam lenni. Ezt az állam mint állam meg is teheti, de ez korlátozott emancipáció, a vallás alóli felszabadulásnak nem következetes módja: nem hozza el az ember felszabadulását. A politikai állam kiteljesülése egy végletes szakadás létrejövését jelenti: a politikai állam és a polgári társadalom elválik egymástól, az állam visszaűzi az alapzatba a vallást, ő maga pedig a politikai emancipáció világosságát, egy új túlvilág boldogságát kínálja az embernek. Eredetének nyomait azonban bárhogy takargatja, megőrzi: az ember politikailag emancipálódhat, de ez közvetett és kerülő úton való emancipáció: itt is közvetítőre van szükség. Itt az emberi szabadság közvetítője Krisztus, amott az állam. A polgári társadalom és a politikai állam közötti szakadás következtében az egyén is kettős életet él. Egy valóságosat a polgári társadalomban és egy imagináriust a politikai államban. Éppúgy mint előbb a vallásban, most az állami életben valósul meg a földi életen túli túlvilág élete. S ha az egyén számára meg is maradhatott, az állam számára a politikai emancipáció nyomán a vallásosság elveszítette túlvilágiságát és a politiaki állam előfeltételei közé sorolódott. Ezért: "A vallásos ember és az állampolgár közti különbség nern egyéb, mint a kereskedő és az ál-