Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Jakovlev, R. J. - Koncsos Ferenc: Tevékenység, személyiség és er-kölcsi nevelés

- 52 kor az egyénben meghatározott irányultsá

g alakul ki, személyessé vált, tudatosult életprogram, olyan elkötelezettségek láncolata, amelyek a személyiség továbbfejlődésének lehetséges tartamát behatárolják. A személyes életprogram magában foglalja az erkölcsi eszmény, alapelvek és normák ismeretét, valamint azok meggyőződésen alapuló elfogadását, átélését is. Az egyén erkölcsi szempontból akkor értékelhető személyiségként, ha felismeri és sajátjává teszi a közösség által létrehozott erkölcsi követelmények tartalmát, jelentőségét, ha képessé válik önértékelésre

, mások cselekedeteinek megítélésére, önnevelésre, és mindezek eredményeképpen cselekedeteit önként alárendeli a közösségi célkitűzéseknek. Az önértékelés az önismereten alapszik, és kiterjed az egyén minden tulajdonságára, sőt magatartásának egészére, amennyiben magában foglalja azokat az értékeléseket, amelyek társadalmi hatásként érik a személyiséget. Az önértékelésben az egyénnek a társadalomhoz való viszonya fejeződik ki, így tehát elengedhetetlen feltétele a világnézet kialakulásának s az ebből következő erkölcsi alapállásnak. Az önértékelés magasabb szintje az önelemzés

, amely átmenetet képez az önszabályozáshoz

. Első formája az önmegismerés és önértékelés egysége. E folyamat eredményeként az önbírálat és a lelkiismeret segítségével a személyiség kialakítja a követendő magatartáshoz szükséges értékhierarchiát. Az önszabályozás mostmár magasabb szinten önértékelés és önkontroll egységeként nyilvánul meg. A fent említett folyamat teszi lehetővé a személyiség számára, hogy önmagát az adott közösség szubjektumaként tekintse, s az objektív helyzetéből fakadó szükségszerű cselekvések értelmében tevékenykedjen. A személyiség struktúráján belül megkülönböztethetünk külső és belső réteget, amelyek az objektív társadalmi viszonyok szubjektívvá válásának fokozatait fejezik ki. Minél mélyebben képes a személyiség belsőjévé tenni a társadalmi viszonyokat, annál inkább képessé válik önálló állásfoglalásra, a társadalmi szerepek elfogadására és azok megvalósítására is. A személyiség tehát olyan ember, aki képes meghatározott módon viszonyulni környezetéhez, "tudatosan létesíti ezt a viszonyát úgy, hogy az egész lényében megnyilatkozik". (RUBINSTEIN 1974. II. 1047.) A személyiség fejlődését elősegítő tényezők között döntő jelentősége van a társadalmi feltételeknek, a környezetnek. E feltételek között alap-