Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Jakovlev, R. J. - Koncsos Ferenc: Tevékenység, személyiség és er-kölcsi nevelés

- 53 vetőek az anyagi tényezők

, amelyek objektív feltételekként léteznek, s ezek hatása a személyiségre nem a szubjektumok akaratától függ. A személyiség fejlődését elősegítő tényezők másik csoportját az eszmei-nevelő tényező

k alkotják. Az objektív és szubjektív nevelő tényező

k vizsgálatánál le kell szögezni, hogy a személyiség kialakulása szempontjából "az önmagukban vett életfeltételeknek, a társadalmi környezetnek, a társadalmi érintkezésnek van elsődleges és döntő jelentősége". (HARCSEV 1976. 238.) Ezért tehát a nevelés eredményességének alapvető kritériuma, hogy irányultsága legyen összhangban a szocialista létviszonyokból fakadó tendenciákkal , ellenkező esetben a pedagógiai erőfeszítéseket a szándékolttal ellentétes eredmény követi. A szocialista társadalomban végbement változások: az iparosítás, urbanizáció, a tömegkommunikáció fejlődése, a technikai és tudományos fejlődés elsősorban pozitív hatást gyakorol a személyiség fejlődésére, ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy ugyanezek a jelenségek feszültségeket okoznak, nehézségeket is támasztanak a nevelésben. A változások hatásának eredményeként megváltozott a személyiség társadalmi ellenőrzésének egész rendszere. A társadalmi normák betartásának ellenőrzése már szinte lehetetlenné válik közvetlen formában az "urbanizált társadalomban". Egyre nagyobb szükség van tehát a közvetlen külső ellenőrzést felváltó belső kontrollra

. Ha ugyanis a külső ellenőrző rendszer gyengülését nem követi a belső ellenőrző mechanizmusok erősödése, olyan "erkölcsi vákuum" alakul ki, amelyben a személyiség viselkedését már nem társadalmi indítékok ösztönzik, hanem ösztönös, érték nélküli negatív individualista indítékok irányítják. Az emocionalitást nélkülöző individuum tevékenységének eredménye az önérvényesítés

, nem az önmegvalósítás. Az ismert szovjet szociológus: A. Subkin az ilyen embertípust "komputerembernek" nevezi, akinek a tevékenységét szélsőséges típusú racionalitás jellemzi, amely a maga szempontjából csak azt tartja számon: előnyös-e számára ezt vagy azt a pozíciót elfoglalni más emberekhez való viszonyában. Cselekedetei nem rendelkeznek erkölcsi indíttatással. Ha személyes hasznot jelent számára, figyelmen kívül hagyja kötelességeit, bármilyen elkötelezettség megszegésére képes. A szocialista társadalomban a nevelésnek kettős feladatot kell betölteni: /!/ hogy "az embert a már meglevő és a még kialakítandó feltéte-