Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Sike Sándor: Módszertani megjegyzések a tartalom és forma dialek-tikájának biológiai mozgásformán belüli vizsgálatához

- 27 kus tartalom és forma felfogást gazdagítják. Nem érthető meg nélküle például magának az életnek a mibenléte sem. A tartalom és forma dialektikáját megértő, általunk használhatónak tartott fogalmát adja az élet mibenlétének N. P. Dubinyin: "Az élet — az anyag mozgásformája, az élettelen természet rendezetlen anyagi képződményeiből keletkezett, megjelenését tekintve egységes rendszerként létezik, alkotórészei többségét véve viszont heterogén, nyitott, önlétrehozó morfi-biokémiai sturktúra; az egyre bonyolultabbá válás útján önfejlődésre való képessége, az evolúciós fejlődés összetettebbé válása kifejeződik a külső környezet történelmileg átalakuló tükrözésében, csakúgy mint minden nemzedék fejlődési sajátosságainak egyéni ontogenetikus formájában; sajátos alkotóelemekkel (DNS, RN5, fehérjék stb.) és történelmileg létrejött, molekuláris-genetikai sturktúrában rögzített program jeleinek alárendelt, megfelelően rendezett, szintézis és bomlás egységes folyamatának energiájával rendelkezik; jellemzi a tükrözés képessége, amely rendkívüli körülmények megléte esetén, a tudatos munka révén igen magas szervezettséget ér el megteremtve a lehetőségét az anyag legmagasabb szintű mozgásformája, a társadalmi mozgás megjelenésének..." (Dubinyin 1978. 46.) Korántsem arról van szó persze, hogy ez az egyetlen és mint ilyen használható "definíciója" az életnek. Lényeges az, hogy a tartalom és forma egysége elvének szellemében az élet maga sem osztható alkotórészeire, mert ami él, az az egész

. Tartalom és forma, struktúra és funkció épp annyira nem választható el egymástól, nem mutatható fel külön, mint — Szent-Györgyi Albert példájával — az ajak a mosolygástól. A mosolygás önmagában nem mutatható fel. Az élet, mint az adott totalitás tartalma, csak a formával (ha úgy tetszik, a sturktúrával) együtt létezik, hisz épp ez a forma maga az élet

, működésében, funkcióiban. Ennek az azonosságnak a felismerése Hegelnél történik meg először: "A jelenség világának egymáson-kívülisége totalitás és egészen bennefoglaltatik magára-való-vonatkozásában

. A jelenségnek magára-való-vonatkozása így teljesen meghatározott, formáj

a benne magában van, s mert ebben az azonosságban, mint lényeges fennállás. így a forma tartalom

, s kifejtett meghatározottsága szerint a jelenség törvénye." (Hegel 1979. 219.) Tartalom és forma egységére találhatunk bizonyítékokat Selye János stressz-elméletében. Selye kutatásai feltárták, hogy az alkalmazkodás (az