Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Sike Sándor: Módszertani megjegyzések a tartalom és forma dialek-tikájának biológiai mozgásformán belüli vizsgálatához

- 28 élő és környezet viszonyában) — az embernél kiegészülve a tudat részvételével is — az egész szervezetre kiterjedő folyamat. Mégpedig oly módon, hogy amennyiben az élő alkalmazkodását a tartalom és forma szemszögéből vizsgáljuk, kimutatható annak dinamizmusa

. Megítélésünk szerint a stressz felfedezése nem másnak köszönhető, mint a tartalom és forma dialektikája ösztönös alkalmazásának, (ügy véljük, Selye nem ismerte a dialektikus materializmus e téren kifejtett elméletét, ezért az ösztönös alkalmazás tételezhető fel.) A stressz-elmélet még számtalan lehetőséget kínál filozófiai vonatkozású kutatásokra is, hisz amit Selye professzor filozófiai következtetésként eredményeiből levon (ezek zömével), a dialektikus materializmus álláspontján lévők nem érthetnek egyet (pl. az igen erős teleologikus kicsengés). Különösen fontos a tartalom és forma egységének módszertani alapként való elfogadása a biológiai kutatás specializálódása és interdiszciplinárissá válása miatt. Mint R. Sz. Karpinszkaja rámutat: "A biológia más természettudományokkal való együttműködésének köszönhetően egyre több eszközt talál saját tárgyának mind teljesebb megismeréséhez. A fizika, kémia, kibernetika, matematika nódszereinek és eszméinek széleskörű alkalmazása megalapozta a molekuláris biológia, molekuláris genetika, biofizika és biokibernetika kísérleteinek sikereit, a tudás integrációjának útjai és módjai pedig a módszertani elemzés speciális tárgyává váltak." (Karpinszkaja 1981. 80.) Már szót ejtettünk az élet mibenlétéről, mint olyan kérdésről, amely nem érthető meg a tartalom és forma dialektikája nélkül

. Ha lehet még inkább érvényes ez a megjegyzés az élet keletkezésével kapcsolatosan. F. Jacob a tojás és tyúk problémáját úgy veti fel, mint a fehérjék és a nukleinsavak problémáját, hisz fehérjék nélkül a nukleinsavak "tehetetlenek", nukleinsavak nélkül a fehérjéknek nincs jövője. Következtetése pedig: "Beszédes maradványok híján a biológia találgatásokra fanyalodik. Megpróbálja csoportosítani a problémákat, külön-külön vizsgálni a dolgokat, igyekszik olyan kérdéseket föltenni, melyekre tán válaszolhat a kísérlet. Melyik polimernek van joga az elsőbbségre, a nukleinsavnak vagy a fehérjének? Mi a genetikai kód eredete?" (Jacob 1974. 398.) Ami elgondolkodtató: megoldásként csak találgatások lehetségesek. Nem segítene-e a válasz megtalálásában a tartalom és forma dialektikájának al-