Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Sike Sándor: Módszertani megjegyzések a tartalom és forma dialek-tikájának biológiai mozgásformán belüli vizsgálatához

- 21 szonyáről beszélhetünk.) Megítélésünk szerint az első lehetséges szint a vizsgálódásra a biológiai mozgás területe. Az élet egy olyan sajátos terület, amely a tartalom és forma dialektikájának kimeríthetetlen tárházát nyújtja. A konkréthoz való közelítés azonban már csak bizonyos logikai, elméleti ismeretek megléte esetén lehetséges, amelyeket más konkrét folyamatok elemzésekor általánosításként nyertünk. Tehát amennyiben a tartalom és forma dialektikájának vizsgálatát akarjuk elvégezni, mondjuk egy élő struktúra fejlődésének elemzésén keresztül, már rendelkeznünk kell magának a tartalom és forma lényegének az ismeretével, hogy nyomon követhessük egy konkrét totalitás történeti fejlődésén belül. Eközben természtesen nem csúszhatunk vissza a hegeli hibába, mert az "elvonttól a konkréthoz felemelkedő módszer csak az a módja a gondolkodásnak, amellyel a konkrétat elsajátítja, mint szellemileg konkértat újraalkotja. De semmi esetre sem magának a konkrétnak a keletkezési folyamata". (Marx 1984. 27.) Természetesnek tűnik az az eljárásmód, hogy a tartalom és forma marxista felfogását mint "elvontat" vegyük kiinduló elméleti bázisként és erről az alapról induljunk el a tartalom és forma élő rendszereken belüli dialektikájának feltárásához. Természetes, ugyanakkor nem is olyan egyszerű, hiszen Marx, Engels, Lenin ugyan alkalmazták a tartalom és forma dialektikáját, anélkül azonban, hogy külön kifejtették volna rendszerezett formában elméletét. Rekonstruálni kell tehát e kategóriák logikáját, amely természetesen jelen keretek között nem lehet feladatunk, terjedelmi okok miatt pedig lehetetlen is megtenni. Fontos szempont, hogy helyesen értelmezzük a filozófia és szaktudomán

y (biológia) kapcsolatát. Ez a kapcsolat a filozófia részéről sem lehet öncélú. Ezért nem ráhúzni kell a dialektika törvényeit a szaktudományos ismeretekre, hanem sokkal inkább belőle feltárni. Ami döntő: maguk a tények. (Marx 1984. 171.) A dialektika mint metodológiai alap jelenik meg, amiről persze hangsúlyozni kell, hogy ez sem egyirányú folyamat. Ha a biológiai megismerés konkrét metodológiájának a széfráját tekintjük I. T. Frolov felosztását elfogadva, a következő szintekről beszélhetünk: a/ élő rendszerek kutatásának általános elméleti alapelvei (pl. a totalitás, a rendszerszerűség, a szerves determináció vagy épp a tartalom és forma kérdésköre stb.);