Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Palcsó Pálné Zám Éva: A szocializmus gazdasági képe

- 164 hetné magát egyéb tudományoktól, ha nem kellene azzal is "törődnie", hogy a gazdaságelméletből mi vált a társadalomelmélet részévé, mennyit tudott vagy volt hajlandó ez utóbbi "átvenni" az előzőből, s ezáltal mennyire nyílt új terep a gazdaságelmélet számára. A tudomány különböző ágai természetesen nem azonos ütemben fejlődnek. A kiugrónak pedig számolnia kell a többi visszahúzó erejével. Különösen nehéz ez a helyzet, ha az adott tudomány a társadalomtudományok körébe tartozik, de még inkább, ha az a tudományos elmélet az ideológia részét is képezi. A társadalomtudományok nem rendelkezhetnek a természettudományokra jellemző bizonyítási eljárásokkal. így hosszabb időt vesz igénybe ez a folyamat, a jelenségek összefüggései mögött törvényszerűségek felderítése sokkal nehezebb, hiszen ezeknek a jelenségek közötti pacsolatoknak a "lefolyása" szinte minden esetben más és más. Mesterségesen nem hozhatók létre ugyanazon feltételek, hogy általa jobban megfigyelhetővé váljanak a folyamatok. A társadalomtudományok emberek cselekedetein keresztül érvényre jutó folyamatokat vizsgálnak, s az emberi magatartások — mint ahogyan azt az érdekfelfogásokkal kapcsolatban korábban említettük — nem vezethetők vissza csupán az emberek objektív viszonyaira. Ha viszont e bonyolultság visszariasztaná a társadalomkutatókat, akkor le kellene mondanunk a tudatos társadalomformálásról, ami az előzőekben vázoltak értelmében soha nem lehet azonos egy természeti folyamat laboratóriumi "lejátszódásának" tudatos irányításával. Ha a tudományos elmélet az ideológia része is, akkor még bonyolultabb a helyzet. Az ideológia mint felépítményelem a "rendezettségi" állapot kialakítására törekszik, enélkül ugyanis emberi közösségek léte, az újratermelés folytonosságának fenntartása nem képzelhető el. (KOZMA 1984.) A termelési viszonyok teljes gazdagságát — mely gazdaságelméletünk tárgya — ez a "rendezettség" egészében soha nem tükrözheti (természetesen függetlenné sem válhat tőle). A "rendszerré" szerveződés — melynek tehát meghatározó tényezője a felépítmény — soha nem jelenthet teljes változatlanságot. "A változások egybehangolása, az adott rendszer fejlődésének biztosítása a felépítmény funkciója." (KOZMA 1984. 48.) Társadalmunkban a felépítmény ösztönzi a tudományokat, benne a gazdaság-