Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Palcsó Pálné Zám Éva: A szocializmus gazdasági képe

- 165 elméletet a fejlődésre, hiszen enélkül tudatos társadalomirányító munka nem lehetséges. Erre kényszeríti is a felépítményt az, hogy amikor létrejön ez a "rendezettség", megindul a folyamat a változtatásra. A társadalom fejlődése ezen a dialektikus ellentmondáson alapszik. Ugyanakkor ha az elmélet "túlfut", nincs mód a változásokba integrálni azt, természetesen ez a "rendezettség" kényszere vissza-vissza is fogja az elmélet szárnypróbálgatásait. Hogy állunk hát ezzel mai szocializmusképünkben? A korábbi gazdasági növekedéshez, válságérzéketlenségünkhöz fűződő optimizmusunk, s a világgazdasági és belső folyamatok tényszerű kényszere nyomán "... hangsúlyosabbá válik a politika deklarált pragmatizmusa, a legitimációs paradigma hagyományos ideológiai elemei bizonyos mértékig háttérbe szorulnak ..., növekszik a szembenálló koncepciók ráutaltsága a szaktudományosnak tekintett érvrendszerek elemeire és szókincsére." (MADARÁSZ 1985. 221.) Ez előrelépést jelent a gazdaság tényleges működésmódjainak feltárásában, "... de paradox következménnyel is jár: a gazdasági reformnak és a társadalom intézményes berendezkedésének összefüggéseit feszegető, a politikai implikációk felvetéséhez eljutó közgazdaságtan akarva-akaratlan egy modernizációs ideológia élcsapatának terhes és ellentmondásos szerepkörébe csöppen." (MADARÁSZ 1985. 221.) Tartós helyzetről van-e szó, vagy pillanatnyi illúziókról? Ezekre a kérdésekre ma nem tudjuk a választ. Azt viszont a gazdaságelmélettel foglalkozók mindannyian érzik, hogy ez az ellentmondásos szerepkör meghagyja lenyomatát a gazdaságelmélet által rajzolt szocializmusképen.