Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Palcsó Pálné Zám Éva: A szocializmus gazdasági képe

- 161 me), de gyakran elmarad a jelenségek általánosítása, a sokféle összefüggésben nem találjuk a törvényszerűt. Érdekstruktúránk bár többdimenziós, de a struktúrák elemei közötti kapcsolatokat nem ismerjük eléggé. Esetenként a jól-rosszul alakított érdekeltségi viszonyokból vonunk kel következtetést gazdaságunk működési mechanizmusára, nem pedig érdekviszonyainknak leginkább megfelelő érdekeltségi voszonyok kialakítására törekszünk. Vagyis ismét "tettenérjük" a technikai-gazdasági viszonyok elhanyagoltságát a gazdaságelméletben. Tulajdonelméletünk és érdekfelfogásunk fejlődése eredményezte azt, hogy az áruviszonyok ma már "beillenek" ebbe a szocializmusképbe, nem képeznek "rendszeridegen" testet gazdaságelméletünkben. Az árutermeléssel kapcsolatos gazdaságelemzések viszont azt mutatják, hogy e témakör koncentrálja a gazdaságelmélet hiányosságait, az árukapcsolatok hozzák leginkább felszínre az elmélet "gyenge pontjait" vagy "hiányzó lapjait". A tulajdonelmélet "vajúdásai" a korábbi "ideológiai szintézis" a nyolcvanas évek közepének Magyarországán még mindig azt eredményezik, hogy a különböző vállalkozások adóztatásánál egyfajta preferenciaskála érvényesül. Legkedvezőbb helyzetben a vállalati gazdasági munkaközösségek vannak, vagyis amelyeknek a legszorosabb a kapcsolata az állami vállalattal. Hasonló helyzetet találunk, ha megvizsgáljuk a gazdálkodó szervetek nagyságát és konkrét tulajdoni tartalmát. Az állami tulajdon még mindig rendszerint nagyvállalati szervezethez kapcsolódik. A vállalatok állami költségvetésből történő támogatása szintén a nagyvállalati szervezeteket preferálja (a mezőgazdaság vállalatainál más szempontok is érvényesülnek) . Az említett példák is jelzik, hogy még mindig nehezen hagyatkozunk a piac értékítéletére, miközben természetesen elviseljük a gyakran bürokratikus hivatali szervezetünk értékítéletét. Ez a mindennapi tudatban odáig "fajul", hogy ez utóbbi alapján létrejött jövedelemkülönbségek a szocialista elvekkel összeegyeztethetőnek, az előbbiek attól eltérőnek minősülnek. Még a gazdaságelméletben is gyakori, hogy a kisszervezetekben a jövedelmek növekedését "firtatják", állandóan kutatva mögöttük (helyesen) a munkateljesítmények növekedését, miközben az állami nagyszervezetekben a jö-