Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Palcsó Pálné Zám Éva: A szocializmus gazdasági képe

- 160 Tulajdonelméletünkkel szoros egységben fejlődött (anélkül ugyanis a tulajdonelmélet sem fejlődhetett volna) érdekfelfogásunk. A társadalom érdekviszonyainak mechanikus egységét hirdető koncepcióktól, az érdekellentmodásokat elmaradott tudattal vagy külső ellenséggel magyarázó megoldásokon át eljutottunk a többdimenziós érdekfelfogásig. Ez a hatvanas évek második felében háromdimenziós volt csupán. Az össztársadalmi, csoport és egyéni érdekek hiararchikus kapcsolatát jelentette. A hetvenes évek társadalomtudományi kutatásai felhívták a figyelmet arra, hogy az említett érdektriásszal a valóságos érdekkonfliktusoknak csupán a töredéke ragadható meg. Mostanra már odáig jutottunk, hogy belátjuk: az érdeken túli magatartás-motívumokat is figyelembe vevő megközelítés útján sem lehetséges megjósolni a tényleges magatartásokat. (MAKÓ 1985.) Érdekfelfogásunk tehát tisztában van azzal, hogy mi az, amit nem ismerhet: ez az érdekérvényesítés kimenetele. De az, hogy ezt nern ismeri, nem adhat felmentést számára! Nem ismeri, mert rejtve maradnak előtte és mindannyiunk előtt az okok. Gazdaságelméletünk e területen úgy érezheti magát, mint az az orvos, aki úgy kénytelen diagnózist mondani és a gyógymódot meghatározni komoly betegségben szenvedő páciensénél, hogy nem veheti igénybe a laboratóriumi szolgáltatásokat. Ahhoz tehát, hogy diagnózisunk helyes legyen, szükség van ezen konfliktusok felderítésére, amelyekre a jelenleginél gazdagabb és homogénebb cselekvési lehetőségeket nyújtó munkaszervezetekben van mód. "A cselekvési lehetőségek hiánya — vagy elismerésének elmaradása — megbénítja a konfliktusok kifejlődését és szabályozását, ezáltal az abban részt vevők számára pszichikailag és társadalmilag egyaránt elviselhetetlen helyzetek teremtődnek." (MAKÓ 1985. 76.) Ezáltal eljutottunk oda, hogy az érdek természetét felfedtük, közelebb kerültünk az emberi magatartáshoz, ebben a felfogásban az egyénnek nem csupán eszközszerep jut, másképpen értékelhetők az egyéni kezdeményezések, más lett az egyén és a közösség viszonya a gazdaságelméletben. Kétségtelenül megváltozott tehát érdekfelfogásunk. Termelési viszonyaink bonyolultságát jobban feltáró képet kaptunk. Talán ezért is érezzük egyre jobban a "rendező elvek" hiányát. Mert bár kétségtelen, hogy a munkaszervezetről, a dolgozók magatartásairól most sokkal több és mélyebb ismerettel rendelkezünk, mint korábban (s ez főként a gadaságszociológia érdé-