Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Halmai István: Az Egri Érseki Jogakadémia a jogi felsőoktatás rendszerében

- 146 fejlődés kellett hogy kövesse. Az akadémiákon elképesztő méreteket öltött a mai értelemben vett "levelezőképzés", a magántanulók számának nagyarányú növekedése. Csak az egri jogi főiskolán 1862 és 1873 között több mint 170 magántanuló végzett; az adott időszakban oklevelet szerzettek kb. 60 %-a. Az ezt a lehetőséget biztosító (illetve nem tiltó) rendelkezések azonban állami és nem egyházi rendelkezések voltak. Az érsek maga nehezményezi a magántanulók 1880 előtti korlátlan számban történő képzését és semmiképpen nem ért egyet a kormányzatnak azzal az elgondolásával, amely az akadémiák számát éppen emiatt szándékozik csökkenteni. Magyarázatként a következőket hozza fel: a reáliskola és a gimnázium elkülönítése folytán a továbbtanulni akaró gyerekek már egészen korán arra kényszerülnek, hogy "a jog felé ösztönszerűen tereitessenek"

3"''. Sok reáliskola beszüntetésére került sor és a fiatalok számára stabil előmenetelt biztosító életpálya (a joginál nagyobb előnyöket biztosító) jelenleg nincs. Ezért nem indokolt tehát a jogiskolák számának csökkentése, sőt (Samassa nyugateurópai példákra hivatkozik) jogi intézeteket és a tanulók számát tekintve is alacsony fokon állunk. "Indokolt kellene hogy legyen az életés fejlődésképes jogakadémiák kereteinek tágítás (nyilvánvalóan többek között az egrire történik utalás. H.I.) a nagyobb központok kárára és nem fordítva." "Extellentiád (t. i. Trefort. H.I.) is nem a jogakadémiák belszervezetének, hanem azok nagy számának tulajdonítja azt, hogy több nálunk a jogvégzett, mint amennyit az ország tisztességesen ellátna ... engedje megjegyeznem ... hogy a jogvégzettek száma és az ország szükségletei közti arány oly statisztikai adatokból tűnnék ki pontosan, amelyek kimutatnák, hányan végzik a jogot azért, hogy kenyérkereseti pályára lépjenek, és viszont hány oly állás van tényleg a nagyrészben rendezésre váró viszonyaink közt s hány lesz az országban, melyre képesített jogászok kellenek". Az, hogy az országot az ügyvédek elszaporodása "proletársággal" fenyegeti — érvel az érsek — ennek az aránytalanságnak az oka nem a jogakadémiáknak rovandó fel, nem a tanintézetek számának, s "gyógyszere" nem egy-két főiskola megszüntetése, hiszen "a képesített egyének s az ország szükséglete között mathematikai arányt máshol nem találunk". Rámutat arra, hogy a bajok forrását nem az iskolák arányában kellene keresni, hanem "különféle más társadalmi együttes hatásában", többek kö-