Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Loboczky János: Kossuth adó-koncepciója a reformkorban

- 104 Balásházy János lép fel a nemesi közvélemény által "sarkalatosnak" tekintett kiváltság ellen. Wesselényi az országgyűlési költségek és a háziadó elvállalását szorgalmazza, mivel ezek hovafordítását is ellenőrizheti a nemesség. Széchenyi programjában szintén hasonló fölvetéssel találkoztunk: "A házi pénztár s országgyűlési költségekhez idom szerint mindenki fizet." (Széchenyi 195B. 64.) A Világban pedig azzal az eszmei indoklással is él, amely azután Kossuth nézetrendszerében válik alapelvvé. Arról ír, hogy az osztályok közötti "valódi összhangzás" megteremtésének, vagyis az érdekegyesítő politikának lényeges feltétele a nemesség adózása. (Széchenyi 1984. 56-57.; 120-121.; 127-129.) A pozitív javaslatok után csupán szerény kezdet, hogy az 1832-36-os országgyűlésen törvényt hoznak a jobbágytelken ülő nemesek megadóztatására. Kossuth cikkeiben főleg az újkonzervatívok — Dessewffy Emil és Sztáray Albert — e tárgyban írt tanulmányaival vitázva fejti ki a maga álláspontját. Adó-koncepciója az 1847-ben megjelent Adó című munkájában jelenik meg leszűrten és tisztázott formában. Az abban kifejtett álláspontig azonban, főként politikai-taktikai okokból, fokozatosan jut el. Tanulmányomban gondolatainak ezt az útját követem nyomon, különös tekintettel a Hírlap cikkeire. Széchenyi "A kelet népé"-ben mulasztással vádolta Kossuthot az adókérdés mellőzéséért. Valójában Kossuth nem kerülte meg e témát, csupán a fokozatosság elvére hivatkozott, mert tisztában volt a közteherviselés bevezetésének nehézségeivel, a nemesség várható ellenállásával. Ugyanakkor a Széchenyinek adott "Felelet"-ben már körvonalazza programját. "... óhajtom, hogy a ki mint részesül a közállomány jóvoltiban, akkint részesüljön annak terheiben is, tehát az adó-nemfizetési előjog lépcsőnkint megszüntessék." (Kossuth 1841 a: 91-92.) Adózással kapcsolatos első cikkeinek megírásában a közvetlen hatást Sztáray Albert ,1841-ben megjelent írása szolgáltatta. (Sztáray 1841.) Ebben a szerző azt szorgalmazza, hogy a beligazgatási költségeket teljes egészében vállalja át a nemesség, de a hadi adót továbbra is egyedül a jobbágyok fizessék. A háziadót minden nemes a vagyona arányában fizesse, de ezt összeköti azzal a javaslattal, hogy nagyobb beleszólási joga legyen a megyei közügyekbe annak, aki többet fizet. Emellett azt hangoztat-