Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Loboczky János: Kossuth adó-koncepciója a reformkorban

- 105 ja Sztáray, hogy az úrbéri viszonyokon nem kell változtatni. Úgy látja, hogy a könnyítés után a jobbágyoknak már nem lenne jogalapjuk a földesúri terhek ellen lázadozni. Erre a javaslatra reagálva indítja el Kossuth az adózásról szóló eszmefuttatásait 1841 őszén a Pesti Hírlapban. Szélesen megalapozott érvrendszerét vezércikkek sorozatában fejtette ki. Az érdekegyesítés nemzetmentő voltának hangoztatása mellett a kérdés gazdasági szempontjait, a természetjogra és a történelemre hivatkozást, a külföldi példákra utalást logikusan fűzi egybe. Elemzésben az egyes cikkek időrendiségét is figyelembe veszem, hiszen a Kossuth szemléletének formálódását jobban nyomon követhetjük. Annál is inkább, mivel nem egy már minden részletében kidolgozott javaslatrendszert írt le, hanem taktikai szempontokat is figyelembe véve egyegy aktuális témához kapcsolódva részletezi saját álláspontját. A hatáskeltés külsőséges eszközeivel egyre kevésbé él, valóságos jogi, pénzügyi, történeti értekezésekkel lépett fel. Először is fontosnak tartotta, hogy a nemesi adómentesség feudális, történeti indokait cáfolja. Elveti azt a felfogást, hogy a nemesség áldozatot hozott a föld jobbágyoknak való átengedésével: "... az ország nemesei eredetileg nem áldozatképpen, hanem önhasznukért adtanak a parasztoknak földet, következőleg örök igazság szerint ezzel nem takarózhatunk, midőn a naponkint növekedő beligazgatási költségek részesülésünket követelik. Az, a mit ma úrbéri földnek nevezünk, első telepítés óta soha sem volt olyan szabad tulajdona a nemességnek, miszerint később szabad tulajdonának feláldozásáról szólhatna, s így a közadót tőkében örök időkre lefizetettnek históriai igazsággal állíthatná." (Kossuth 1841 b.) Ráadásul az állandó hadsereg felállításával a katonáskodás terhe is elsősorban a jobbágyra nehezedik. Kossuth adórendszerünk történeti alakulását is felvázolja, hogy szélesebb körű megalapozást adjon az ügynek. Azt igyekszik bizonyítani, hogy a nemesség 1715-ig valamilyen formában hozzájárult a közterhekhez. Az állandó házi pénztár csak 1723-tól létezik, s 1715 előttről nincs törvény, mely a jobbágyságot háziadóra kötelezné. (Kossuth 1841 c.) Mindezek után első lépésként Kossuth is a háziadó nemességre való kiterjesztését szorgalmazza. Sztárayval ennyiben egyetért, de a föltéte-