Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/04)

Hidy Pálné: Az öregkorra való felkészülés nevelési és önnevelés feladatai

- 23 HIDY PÁLNÉ AZ ÖREGKORRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS NEVELÉSI ÉS ÖNNEVELÉSI FELADATAI (Részlet egy nagyobb tanulmányból) A TÉMA SZAKMAI ÉS SZUBJEKTÍV INDÍTTATÁSAI Életünket szinte eszmélésünkkel egyidőben kezdjük félteni. Legtermészetesebb, legősibb ösztönünk velünk egyidős. Megszülettünk, hát élni akarunk. Sokáig. Egészségesen, megelégedetten, tevékenyen. Arra már kevesebbet gondolunk, hogy a ltosszú életért küzdve az öregségért is küzdünk. Furcsa kettőség: akarjuk a hosszú életet és féljük az öregséget. Amíg lehet, igyekszünk nem gondolni rá. Megpróbáljuk kívülről, felülről nézni, mint tőlünk idegen, messzi világot. Nagy ellentmondás, mert ha azt akarjuk, hogy olyan, vagy megközelítőleg olyan legyen, mint szeretnénk, már jóval korábban szembe kell nézni vele, fürkészni és tanulni kell titkait. Az öregség sok nehézségét lehet letompítani, ha felkészülünk rá. Bennünk, körülöttünk élő "nagy" öregjeink, mint az élet annyi más dolgában, ebben is segítenek. Csak figyelni kell rájuk. Felemelő, szép példájukkal éppúgy mutatják az utat, mint a megöregedésük kudarcaival. Figyeljünk hát rájuk, pórbáljuk érteni és érezni őket, mert ezáltal ők is, mi is, és a minket folytatók is többé, gazdagabbá válnak. Az irántuk és a minket idős emberként is átélő gyermekeink iránt érzett szeretetnek, az előttünk járók és utánunk jövők iránt érzett felelősségnek erőt, késztetést kell adni ahhoz, hogy kutassuk és megértsük, amit a tudomány és tapasztalás az öregség, öregedés folyamatáról mondani tud.