Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

Lisztóczky László: A kalevala hatása a későreformkor és az önkényuralom magyar szellemi életére

- 145 ­ismerése is motiválta: "Valahányszor idegen népköltészet egy-egy régi ma­radványa kerül kezembe, mindig elborultan kérdezem magamtól: volt-e ne­künk valaha őseredeti eposzunk?" Archaizáló-rekonstruáló-újjáteremtő eposzírói munkáságának — mindenekelőtt a Buda halálának — inspiráló forrásai között számon kell tartanunk a Kalevalát. A finn eposz megerő­síthette ARANY-nak azt a törekvését is, hogy archaizáló stíluselemként az alliterációk leleményét fölhasználja. A romantikus eposzvágy sajátos megnyilvánulásaként az az illuzórikus gondolat is fölmerült, hogy a közös finnugor hagyományok őrizőjének rang­jára emelt Kalevala részben pótolja a mi megálmodott őseposzunkat. BAR­NA Ferdinánd írta Kalevala-fordításának előszavában (i.m.V): "Ha már ma­gunknak sem nyelvemlékeink, sem ilyen történelem előtti időkre visszave­zethető összegyűjtött ősköltészeti maradványaink nincsenek, önként követ­kezik, hogy a velünk rokon népek ilynemű gyűjteményei leginkább kínálkoz­nak búvárlat és összehasonlítás tételére." VIKÁR Béla nem kis túlzással állapította meg, hogy "az ősi magyar - s általában a finnugor — elbeszé­lő versalak teljesen azonos volt a Kalevaláéval". (A Kalevala. Budapesti Szemle, 1890. 171.) Később VIKÁR fordítása KOSZTOLÁNYI-ban is azt a káp­rázatot keltette még, hogy "csak így költhették volna a mi Kalevalánkat, ha az el nem pusztul valahol Ázsia fönnsíkjain". (Előszó VIKÁR: Magyará­zatok a Kalevalához című, idézett művéhez. 5-6.) Az eposz műfaja más szempontból is régi gondja, neuralgikus góca volt irodalmunknak. A nemzeti nagyság propagálásának igénye már a felvilágosodás korában megteremtette a magyar honfoglalási eposz megírásának szükségességét. A végrehajtásra számos kísérlet történt RÁDAY Gedeontól CS0K0NAI-ig, VIRÁG Benedektől BATSÁNYI-ig. Ezek egytől egyig töredékben maradtak. A reform­kori próbálkozások legkiemelkedőbb eredménye VÖRÖSMARTY műve, a Zalán fu­tása. GYULAI Pál azonban rámutatott, hogy a vállalkozást nem segítette "a mondák és hagyományok költői gazdagsága, mi nélkül alig állhat elő valódi epopoeia... se mitológiai behatóbb vizsgálódások, se népköltési hagyomá­nyok gyűjteményei nem támogatták... Fantáziájából volt kénytelen megte­remteni mindazt, minek évszázadok művének kell vala lenni". (VÖRÖSMARTY életrajza. GYULAI Pál Válogatott Művei I-II. Bp., 1956. II. 333.) Az eposz Világos után is megőrizte különleges pozícióját irodalmi

Next

/
Thumbnails
Contents