Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

D. Berencsi Margit — Fekete Péter — O. Bozsik Gabriella — Pásztor Emil — V. Raisz Rózsa — Varga Gyula: A szókincs-fejlesztés szükségessége és lehetőségei az általános iskolákban

- 39 Isk. létszám L/fő Sz/fő N/L oszt. 1. 27 31,52 139,59 4,429 2. 26 33,88 153,62 4,534 3. 29 29,72 152,34 5,126 4. 29 28,41 145,41 5,118 5. 29 16,79 59,24 3,528 6. 32 18,97 87,00 4,586 9. 34 27,18 140,24 5,160 10. 34 15,00 68,88 4,592 Ossz. 240 23,33 106,67 4,634 Az egy főre eső lexémaés szövegszóátlag (B) III. A SZÓFAJOK GYAKORISÁGI VIZSGÁLATA Valamely szöveg szóállományának fontos jellemzője lehet, hogy lexémái és szövegszói (szóelőfordulásai) milyen szófaji arányokban jelentkeznek, s ezekből az arányokból, valamint a kiszámítható indexekből — egyéb adatok figyelembevétele mellett — a szöveg jellegére, illetőleg a szövegalkotás (beszédkészség) fejlettségére lehet következtetni. Anyagunkat: a dolgozatok és a kötetlen beszélgetések szavait ezért szófajilag is vizsgáltuk. Szövegszónak minősítettünk minden olyan egységet, amely szóköztől szóközig terjed (így az igekötők közül csak a különírtakat - az effajta kvantitatív vizsgálatok gyakorlata szerint járva el — (de természesetesen külön szóként kezeltük a kötőjellel kapcsolt - e simuló kérdőszót is.) A sző és a szóalak megkülönböztetésében részben az ÉKsz. megoldásait követtük, vagyis pl. az az, e

z mutató névmás és egyéb névmások ragos formái közül azokat tekintettük lexikalizálódott egységeknek, amelyeket