Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

Lisztóczky László: A kalevala hatása a későreformkor és az önkényuralom magyar szellemi életére

- 134 nél a lelkiösméretes munkálkodást és az okos alkalmazkodást a döntő viszonyokhoz szemlélhetjük. S végre látván, hogy az éjszaki világot megrázó változások között mint maradtak fenn a finnek, s mint működnek azon, hogy helyesen kitöltsék a nekik szánt helyet az emberiség történelmében, szinte neki bátorodhatunk, mikor aggódó pillantást vetünk a titkos jövendőre..." (Utazás a Balt-tenger vidékein I-II. Pest, 1871. I.V.) HUNFALVY Pál és eszmetársai fegyverként használták föl a Kalevalát azok ellen, akik szerint csupán az árja nyelvek és népek érdemelnek tiszteletet. SZILÁDY Áron Rokonaink epikája című tanulmányában a Kalevalára és a Kalevipoegre hivatkozva szögezte le: "Mily elfogult azon napról napra kevesbedő műitészek vélekedése, kik epikai tehetséggel megáldott népfajoknak csak azokat tartják, melyek tagjainak egyike vagy másika Iliást vagy Nibelungenliedet tudott teremteni s azt a jó szerencse segítségével meg is őrizhette. Ily értelemben szerencsésebb lehet, de nagyobb epikus éppoly kevéssé, mint ahogy emberebb nem lehet egyik nép a másiknál." (Budapesti Szemle, 1868. 10. köt. 94-5.) Az idézett gondolatok azt is magukban rejtik, hogy az irodalom nemzetmegváltó erejének és küldetésének hitét, a prófétikus írói magatartás motívumait is gazdagította a Kalevala országhatárokon túlszárnyaló, a finn népet a dicsőség glóriájával övező sikere. Irodalmunk alapvető létérdekeinket szólaltatta meg korábban is, de ez a szerepe fokozottan jelentkezett a tárgyalt időszakban: fő szólama a megmaradás ügyét szolgálta. A Kalevala beszédes példát nyújtott arra, hogy milyen fontos hivatást teljesíthet egy nemzet életében — az irodalom. A "különböző nyelvű és módú fajok közepett" őrlődő magyarság "megmentésére nincs más lehetőség, mint önségének a művészet által mennél hűbb kiemelése, felmutatása" írta az önkényuralom idején a Kalevalára is oly fogékony ERDÉLYI János. (Egy századnegyed a magyar szépirodalomból. ERDÉLYI János Válogatott Művei. Bp., 1961. 340.) HUNFALVY Pál vonzónak találta, hogy a finnek "mint önálló hadakozók nem ismeretesek. Annál erősebb nálok a képzelem, s nekik igazán van népköltészetök". (Nyelvészeti nagy tennivalóink és a finn népek régisége. Új Magyar Múzeum, 1851. CD XXXIII.) Olyan véleményt fogalmazott meg ezzel, amely máig él: a finnek elsősorban nem hadi tetteikkel, katonai vitézségükkel, hanem költészetükkel vívták ki a világ megbecsülé-