Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

Lisztóczky László: A kalevala hatása a későreformkor és az önkényuralom magyar szellemi életére

- 133 hatnak a nagyokkal, fennmaradásuknak ez az egyetlen alternatívája. Arra buzdított, hogy elnyomatásunkban és szegénységünkben különös gonddal óvjuk szellemi életünk függetlenségét, tisztaságát: a népek közösségébe csak az emberiséget gazdagító, a "sajátosság méltóságá"-ból fakadó értékekkel, a legmagasabb szakmai és erkölcsi igények teljesítése esetén kaphatunk érvényes belépőt. HUNFALVY Pálnál nyomon követhetjük a castréni gondolat folyamatos jelentkezését. FRANKNÓI Vilmos tanúsága szerint a szabadságharc vérbefojtását követő bujdosása idején ébredt föl benne "a vágy — feledést és szórakozást új foglalkozásban keresvén — a magyar és a finn nyelv rokonságának bővebb tanulmányozására". (Hunfalvy-album. Bp., 1891. XIV.) A finnugor összehasonlító nyelvtudományt a nemzeti önismeret őrhelyévé avatta: a magyarság származása, nyelvi hovatartozása sorsdöntő kérdésnek számított akkor, amikor megsemmisítésére törtek. Bizonyítani kívánta, hogy "nemzeti élet a politika keretén kívül is lehetséges". (Idézi MUNKÁCSI Bernát: HUNFALVY Pál emlékezete. Bp., 1911. 18.) Amikor mások a nemzethalál rémképével tusakodtak, ő józan és távlatos programot adott: a tudományok művelésével érhetjük el, "hogy életre való jogunk senki által kétségbe ne vonassék". (Igazi arany bulla. Új Magyar Múzeum, 1850. 1.) A magyar és a finn nép sorsát, erőfeszítéseit egylényegűnek érezte. 1858ban az írta: "A szómiak (finnek, észtek) szellemi öröksége nagyon megérdemli a tudakozás gondját. A rokonságnak edző hatása van, mely leginkább képesít a szellemi önállóságra." (A nyelvtudomány többet bizonyít mint a krónikák. Magyar Nyelvészet, 1858. 223.) 1866-ban Oskar BLOMSTEDT finn nyelvésznek küldött levelében így fogalmazott: "azt mutatja a történet, hogy kisebb népeknek is van annyi szellemi erejök, hogy kivívhatják helyüket az emberiség történetében és megtarthatják, ha egyszer kivívták. Akár van már ilyen helyük a finneknek s a magyaroknak, akár még csak most kell megszerezniük: a szellemi kölcsönhatás minden esetre csak gyarapíthatja szellemi erejöket." (Nyelvtudományi Közlemények, 1893. 122—3.) 1871-ben közzétett baltikumi és finnországi útirajzának előszavában a következőket olvashatjuk: "nem jó, hogy a magyar csak a nagy és hatalmasan kifejlett nemzetekre függeszti sóvárgó tekintetét; mert könnyebb ám az uraskodási színt utánozni, mintsem azt eltanulni, ami azokat hatalmassá tette; hasznos néha a kisebb és szegényebb nemzetek példája is, amelyek-