Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

Lisztóczky László: A kalevala hatása a későreformkor és az önkényuralom magyar szellemi életére

- 132 ban... az Oroszország általi elnyomás és nemzetien!tés veszedelme irtózatosabban fenyegetett, mint valaha... Végre megtörtént az, mi a finn nemzeti törekvéseknek a leghatalmasb rúgerőt adá, s mi által nyerék meg csak sajátlagos jelentességöket s az eddigelé még hiányzott magasb önálló életszínt. E tény pedig a nagy finn nemzeti epos Kalevala váratlan felfödözése volt". (Finnland és a skandinavismus. Új Magyar Múzeum, 1856. 5334.) A kor előítélete szerint őseposz csupán a nagy és "művelt" nemzetek kiváltsága. A Kalevala fölfedezése meglepte a világot. Általa egy szinte elfelejtett, eltemetett, jelentéktelennek hitt nép bukkant föl az ismeretlenség homályából. Hamar megszülettek az első fordítások: 1841-ben a svéd, 1845-ben a francia. 1845-ben Jakob GRIMM tanulmánya a német tudományos körökkel is megismertette az eposzt. Az Új Kalevala német átültetése 1852-ben jelent meg. A hősköltemény híre nemsokára eljutott az óceánon túlra is: LONGFELLOW, az amerikai költészet klasszikusa 1855-ben a Kalevala mintájára alkotta meg indián eposzát, a Hiawathát. A Kalevala iránti érdeklődés régi keletű Magyarországon is. Különösen az 1850-es évektől kísérte élénk figyelem, művelődésünkben betöltött szerepe sokoldalúbbá, nélkülözhetetlenebbé vált, mint más országokban. A magyar nép a Kalevala megismerése idején ugyanazokkal a sorskérdésekkel viaskodott, mint a finn: nekünk is nemzeti értékeinket, az önálló lét jogát kellett igazolnunk a Habsburg gyarmatosító törekvésekkel szemben. Kivált a világosi katasztrófa után egész szellemi életünket áthatotta a beolvasztási kísérletek elleni védekezés felelősségtudata, a nemzeti függetlenség vágya és akarása. A "finn példa" a megmaradás módozatain való töprengésre, életlehetőségeink számbavételére ösztönzött. LÖNNROT egyik követőjének, CASTRÉN-nak az a finn művelődéspolitikában máig élő, szép jövendölése, hogy ők csak példamutató szellemi munkával tehetnek szert egyetemes jelentőségre, és szorongató helyzetükben a rokoni kapcsolatok kutatása és ápolása a legnagyobb vigaszuk, nálunk is föl-fölbukkant. A Kalevala a "finn minőség" kijelentőjévé, a kis népek apológiájává magasztosult a szemünkben. Azt a XX. században — például GULYÁS Pál és KODOLÁNYI János finn tárgyú írásaiban — még erőteljesebb hangsúllyal megfogalmazott felismerést sugallta, hogy nincs minőségi különbség a kis és a nagy nemzetek között, a kis népek kultúrájuk révén egyenrangúvá vál-