Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

Gál István: Az első magyar társadalmi regény előfeltételei. Fáy András: A Bélteky-ház

- 127 világos ez a felismerés "Kedvet indító mesés történeteknek olvasásával a jobb könyveknek olvasásához, melyben még eddig talán testecske volt nemzetünk, apródonként hozzászokik". Természetesen ehhez magyar művekre lenne szükség. Az olvasásban a német nyelvű regények vezetnek. A Tudományos Gyűjteményben fájdalmasan panaszkodik a szerző "majdnem általjában minden kisasszonyaink több német írót és munkát ismernek, mint magyart".

1

7 A német nyelvű szórakoztató irodalomnak ezt az uralkodó hatalmát észrevehetőleg először a magyar nyelvű románok ingathatják meg. Érzékelhető változást a hanuincas évek táján érzékelünk. THAISZ András 1829-ben írja "a magyar olvasóközönség ha nem is hirtelen, mégis lassanként szaporodik." Ha lassan is, de oldódik az az alaptalan konzervatív előítélet, amely a regényt körülvette. Nyilvánvalóan az írók azok, akik felvállalták a regény védelmét. A korszak íróit egy fontos és hasznos elv vezérelte "mindent meg kell próbálni, ami használ". Az a szemléletbeli küzdelem, amely a román elfogadása az írók, illetve elfogadtatása az olvasóközönség részéről közel három évtizedik húzódott el. Nem szabad azonban elhallgatnunk azt az álláspontot sem, amit a hivatalos kormány a császári udvar a műfaj kialakulásával kapcsolatban képviselt. 1796. febr. 25-én látott napvilágot a könyvvizsgálati rendelet, de ez még nem tesz említést a román veszedelméről. Az 1806. márc. 27-i udvari rendelet rendkívül szigorú tilalmakat fogalmaz meg a román megjelenése és olvasása ellen. Az utasítás szerint az új műfajt politikai lapokban nem lehet megjelentetni ("non ad novellás politicas").Olyan "alsóbbrendű műfajnak tekinthető, amelynek sem a tartalom, sem a stílus tekintetében semmiféle becse nincs." Háromféle román, három fajtáját minősítik rendkívül "ártalmasnak". Az ábrándozó "szerelmi román", amely olyan érzelmeket kelt az olvasóban, amelyek fölött később már nem tud uralkodni. A genie románt, amely a polgári társadalom rendjét "széttépni igyekszik, s az emberi társaságon kívüli fekvő létre csábít". A harmadik román típustól a kísérleties, rabló, hangrománról úgy beszél, mint, ami a durvaságot és a babonás hitet terjeszti. Az 1810—11-i országgyűlés utáni könyvvizsgálati rendelet 6. §.-a azt is kimondja, hogy nemcsak azokat a románokat kell betiltani, amelyek a vallási tanításokkal és erkölcsi normákkal ellenkeznek, hanem amely károsan hat a szívre és az észre is. Ennek következményeként minden magyar szerzőnek minden kiadásra szánt al-