Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

Varga Gyula: Igekötős szerkezeteink szórendi jellemzői

- 107 VARGA GYULA IGEKÖTÖS SZERKEZETEINK SZÓRENDI JELLEMZŐI ABSTRACT: (Characteristics of the Word Order of Prefixed Verbal Structures) As it is Weil-Known, the prefixes of verbs in the Hungarian language are independent to a certain extent. This relative independece, however, is based upon strict rules. This paper examines what type of words and in what combinations can divide the verbe from their prefixes. Ismeretes, hogy a magyar nyelv igekötöi a nyelvhasználatban bizonyos alaki önállósággal rendelkeznek. Ez az önállóság azonban viszonylagos. Bár a magyar mondatban az igekötő szórendi helye nem annyira kötött, mint a németben, az említett önállóság szigorú törvényszerűségeken nyugszik. Az igekötő önálló szövegszóként (szóelőfordulásként) három, világosan elkülönülő helyzetben fordulhat elő: 1. Önálló mondatként, pl.: (Elolvastad?) - El. 2. Mondatban ige(név) nélkül, pl.: (Másnap elment a mesterhez.) El_ harmadnap is. 3. Mondatban ige(név) környezetében, pl.: Me

g kellett volna kérdezne

m tőle valamit. A továbbiakban — a témának megfelelően — csak a 3. típus tárgyalására kerül sor. Az igekötő önálló szövegszóként való használatának legtipikusabb esete az ún. elváló igekötő. Sokan írtak róla, hisz nemcsak az igekötő, hanem általában a szórend, az aktuális mondattagolás kutatói sem kerülhetik meg ezt a kérdést. Sőt "a magyar szórend kutatói: FOGARASI, J0ANN0VICS, ARANY JÁNOS, KICSKA, SIMONYI, MOLECZ a fő szórendi típusokat éppen az igekötők viselkedése alapján különböztették meg és írták le" (J. SOLTÉSZ 1959, 201). Az ide vonatkozó tanulmányok sokaságából itt most kettőre térünk ki részletesebben.