Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

Varga Gyula: Igekötős szerkezeteink szórendi jellemzői

- 108 Az igekötők szórendjéről teljességre törekvő elemzést ad J. SOLTÉSZ KATALIN (1959, 201—15). Formai viselkedése alapján egyenes, fordított és megszakított szórendi típusokat különít el. Az első kettőn belül mondattani kritériumok alapján — SIMONYI (1903) és KLEMM (1928—42) kutatásaira építve — 6—6 mondattípust, ezeken belül több altípust különít el: nyomatékos és nyomatéktalan mondatok, tagadás, tiltás, felszólítás, kérdés stb. (i.m. 202—211). A megszakított szerkezeteket pedig aszerint veszi sorra, hogy milyen szó ékelődik az igekötő és az ige(név) közé (i.m. 211—214). Látható, hogy — ez utóbbi kivételével — a rendszerezés alapvetően a mondat tartalmi vonatkozásaiból indul ki, a korábbi eredmények nagyszerű szintézisét adja. Merőben újszerűen, a generatív grammatika módszereivel vizsgálja nyelvünk mondatainak szerkezetét É. KISS KATALIN (1983). Véleménye szerint a magyar mondat kiinduló (=mély-) szerkezete így írható le: Eszerint a szerző a mélyszerkezet fontos elemének tartja az igekötőt (CONV), s már itt is (természetesen a felszíni szerkezetben is) függetleníti az igétől. Az igekötő ilyenformán önálló bővítmény (vagy vonzat), az igével való kapcsolata, nyilvánvalóan, szintagmatikus. A felszíni szerkezet alapjában véve négy szabállyal hozható létre: fókuszképzés, topikalizáció, helycsere, kvantorkiemelés. Szinte természetes, hogy — a helycsere kivételével — minden szabály kifejtésében szólni kell az igekötők viselkedéséről is. Meglepő az igekötő helyének kijelölése is. É. KISS szerint ez az ige utáni pozíció (i.m. 29, ezt fogadja el JÉKEL JUDIT is (1984, 98). Az ige elé csak fókuszként"'' kiemelve kerülhet: ^ A fókusz értelmezését 1. i. m. 26. S V CONV NP NP NP (SUBJ) (OBJ) (ADV) (i.m. 28).