Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/02)

Kárász Imre, Szabó Erzsébet, Korcsog Rita: A Síkfőkúti tölgyes cserjeszintjének struktúrális változásai 1972 és 1983 között

- 64 lálható egy-egy négyzetben (a kisnégyzetek 40,9 illetve 37,5 %-ában). Összesen három négyzetben nem találkozunk magascserjével, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezekben a négyzetekben nem érvényesül a magascserjék árnyékoló hatása. Mindhárom négyzet területét részben, vagy egészben borítja a szomszédos területen gyökerező cserjék lombja (lásd 4. ábra). JAKUCS (1985) megfigyelése szerint az "A" parcella cserjesűrüség viszonyai nem jellemzik egyértelműen az erdőállomány egészét. Több helyen (pl. a "D" parcella, vagy az alaphektáron kívüli egyes részek) nagyobb összefüggő magascserje borítás nélküli területek is előfordulnak. Ha a cserjék egyenletesen oszlanának el, a magascserjéknél a törzsek egymástól 1,28 m-re, az alacsony cserjék pedig 0,33 m-re helyezkednének 2 el. Az összes cserje db/16 m -re számítva normális eloszlással közelitheo tő (X = 0,815, a normális eloszlással való egyezés 80 %-os). Az 1982-es felmérés tükrében némiképpen módosul a cserjeszint sűrűségéről alkotott kép. Bár a külső szemlélő számára - aki mindkét felvételezéskor látta az erdőt, vagy fényképek alapján hasonlítja össze annak a két időpontban rögzített fiziognómiáját - változás nem észlelhető, az adatok meggyőzően bizonyítják, hogy a cserjeszint ritkult s a cserjék eloszlása egyenletesebbé vált az alacsony cserjeszintben és a magas cserjeszintben egyaránt. A 37 %-os hajtásszám csökkenés jelentős mértékű. A sűrűségnél úgy mutatkozik meg, hogy akár az alszinteken külön-külön, akár a cserjeszint egészét tekintjük, négyzetenként egy osztálynyit csökkent. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy egy-egy kisnégyzetben leggyakrabban 51-100 közötti hajtás él (a négyzetek 47,9 %-ában). Csökkent a magascserje nélküli négyzetek száma is (lásd 2-3. ábra). 2. A cserjék habitusa, méretei A fák fiziognómiájának jellemzésére számos, a szakirodalomban használatos paraméter ismert (pl. mellmagassági átmérő, magasság, törzshosszúság, koronaszerkezet, koronavetület, fatömeg, terebélyességi fok, körlap stb.). A cserjékre vonatkozóan azonban rendkívül kevés irodalmi adat áll rendelkezésünkre, azok is szinte kizárólag a magasságra vonatkoznak. Többek között a fenti hiányosságok késztettek bennünket arra, hogy a síkfőkúti erdő-