Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Pedagogica et Psychologica (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kiripolszky Mária-Nahóckyné Ludányi Ágnes: Pályaszocializáció és szereptisztázás hallgatói csoportmunkával a tanárképzésben.

Ebben a szocializációs munkában az oktatő feladata, hogy az együttműködés keretét megteremtse, és ott támogatója legyen az aktív másiknak. Megfigyeléseink szerint tehát a jelenlegi képzés konzerválja a gyermeki (általános iskolai) és a ser­dülőkori (középiskolai) szerepmagatartás. Hasonló működési sémák dolgoznak és szabályozzák az oktató-hallgató viszonyt is. (Függés, órarend, befogadás, szankci­ók, véleménynyilvánítás joga, jutalmazó rendszer stb.) A tanáré itt is a kezdemé­nyezés, a döntés, a véleménynyilvánítás joga. Körvonalazott az ismeretszerzés, a teljesítmény szintje. Ugyanakkor a hallgató személyiségének más dimenziója leg­többször érintetlen marad. Természetes, hogy az átmenet nélküli váltás után a pá­lyára kerülve olyan pedagógus-szerepmagatartást hívnak elő, amit a szocializáció­juk folyamán megéltek. Vagyis: oktatnak, döntenek a gyerek helyett is, ők a kezde­ményezők, véleménynyilvánítók stb. A pályával kapcsolatban soha ki nem próbáit viselkedés nem működőképes, csak a látott minta mentődik át. Nem valósul meg a szerepkészlet kidolgozása, megpróbálása. így az sem lesz tanult, hogy önmagában és társas környezetében tudjon változásokat kezdeményezni. Pedig a pályaszociali­zációnak és a beválásnak is az igazi kritériuma éppen a saját személyiség és kör­nyezet eredményes kezelése. Ha az identitás szociális interakciókon keresztül alakul, és azok teszik lehető­vé fenntartását, akkor a gyermekszerepből ismert interakciókat ismételve a szakmai identitásnak még az alapját sem teremthetjük meg. "Sem a kutatás, sem a tételes pedagógiai pszichológia nem fordított elég figyelmet arra, hogy milyen a pedagó­gus a reális, mindennapos pedagógus-tanuló interakcióban. Hogyan nevel, hogyan hat tanítványaira, vagy hogy torzul el a pedagógusszerepről alkotott felfogása kü­lönböző munkahelyi ártalmak hatására". 4 Munkánk valójában ezeket a területeket célozza azzal a megjegyzéssel, hogy szerintünk nem torzul a szerepfelfogás egyetlen munkahely hatására sem, mivel azt céltudatosan nem is alakítottak. A pedagógusképzésnek célja kell, hogy legyen az én-azonosság dimenzióinak együttes tisztázása. A társadalmi csoportban elfoglalt hely és szerep nem más, mint a szociális identitás, ezért rendkívül fontosnak tartjuk a szűkebb és tágabb értelem­ben vett csoporttagság átélését, az élmény tudatosítását, megfogalmazását. A di­menzió másik eleme - a személyes identitás - pedig a legegyénibb adottságok (ér­zelem értelem stb.) együttese, ezért megismerésük mind az oktató, mind a hallgató számára elengedhetetlen a pályára készülés, illetve készítés szempontjából. Alaphipotézisünk szerint ha olyan keretet adunk a fejlesztő programokkal, amikben a hallgatók megtanulhatják saját személyiségüket és a környezet (ebben a 86

Next

/
Thumbnails
Contents