Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Pedagogica et Psychologica (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kiripolszky Mária-Nahóckyné Ludányi Ágnes: Pályaszocializáció és szereptisztázás hallgatói csoportmunkával a tanárképzésben.

elvárásaik sincsenek, hiszen az átirányítás más felsőoktatási intézményből csak a tanulás lehetőségét adja meg, de nem a saját választás megvalósulását. Bár a képzés a pályaszocializációban csak egy közbülső állomás, mégis magára kell vennie az előző és a következő szakaszok szocializációs terheit. Pályaválasztási és pályaszocializációs szempontból a más intézményekből átirányított hallgatók éretlennek minősíthetők, számukra nem elégséges az a képzési forma, amit a pályára készülők kapnak. Mivel kétféle képzési mód megvalósíthatatlan és irreális is, így olyan megoldási lehetőség keresése a cél, amelyben "mindkét" tábor személyiségéhez adekvát fejlesztési programot kap. A címben megfogalmazott szereptisztázás és pályaszocializáció külön választása csak didaktikus, valójában bármelyiken van a hangsúly a kutatás folyamán, egyben a másik is változik, elmozdul. A szereptisztázás meghatározásakor Goffman szerep-definíciójából indulunk ki, miszerint a "szerep az a tevékenység, amikor az egyén bizonyos pozícióban, helyzetben a normatíváknak megfelelően és ezek alapján cselekszik".

2 Ezért tehát, ha elemezzük a hallgatók képzésben elfoglalt pozícióját és helyzetét, amelyben működnek, tevékenykednek (órák, feladatok, oktatótól függő helyzetek), akkor az előző iskolai évek sémáit fedezhetjük fel. Nincs a főiskolán sem másfajta helyzetrendszer, elvárásrendszer, amely a hagyományos diákszerepet és annak összes tevékenységformáját átsturkturálná. Ily módon a képzésben előírt helyzetük nem jelent átmenetet, tájékozódási pontok megismerését egy gyermek-felnőtt mezőváltáshoz. Az átsturkturálás alapelve a passzivitásból az aktivitásra váltás, aktivitásra késztetés. Jelenlegi képzési rendszerünk azonban nem kedvez ennek az elvnek, pedig az az oktatói "átadás, amiben a befogadó passzív marad, deformálja az ismeretet".

3 Ha azt is elfogadjuk, hogy a szocializáció olyan egyensúlyteremtés, ahol az idősebbektől átvett ismeret ötvöződik a saját felfedezéssel, akkor ezt is indokolt beépíteni a képzésbe. Ebben az egység teremtésben a konfornűtás és kreativitás van jelen. Véleményünk szerint a jelenlegi passzív befogadó hallgatói szerep inkább a konformitásra predesztinál, mintsem a kreativitásra. Munkába álláskor pedig mégis az utóbbit kérik számon a pedagógustól. A spontánnak érzett mindennapi viselkedés szociálisan elönt, meghatározott normák szerint zajlik. Ezeket a személyiségfejlődés során kell tanulni és begyakorolni. Ennek megfelelően a pedagógus szerepviselkedés normái is tanulhatók, gyakorolhatók csak úgy kell felépíteni a hallgatók kapcsolatrendszerét — amelyben élnek —, hogy az együttműködés keretében tanuljanak meg kontaktus-árnyalatokat. 85