Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Makai János: Néhány megjegyzés M. P. Pogogyin történetírói tevékenységének értékeléséhez

Vlagyimir és a fent említett fejedelemségek engedelmeskedtek neki, de Kijevet, Novgorodot és Volhínát ide csak részlegesen és ideiglenesen sorolhatjuk.

1

6 Kijev 1169. évi bevétele és kirablása mindig is központi kérdés volt a Bogoljubszkij-értékelésben. Nem egyszer okozott már szinte megoldhatatlan problémát a fejedelemet dicsőítőknek. Pogogyinnak is meg kellett küzdenie vele. Ő nem ítélte el a tragikus eseményeket, sőt azt hangoztatta, hogy mindez büntetés volt a kijevi metropolita egyik lépéséért.

1

7 Mivel ez esetben a déli és északkeleti források eltérnek egymástői, felhasználásuk meglehetősen tendeciózusan történt. Mint a "hivatalos népiesség" irányvonalának követője, Pogogyin is felhasználta a Bogoljubszkij-apologéták kedvenc idézeteit. Elsőnek azt az üzenetet, amelyet a fejedelem az után küldött, miután rokonai, a Rosztyiszlavicsok megtagadták öccse, Gleb Jurjevics korábbi kijevi fejedelem feltételezett gyilkosainak kiszolgáltatását. A Roman Rosztyiszlavicsnak szőlő szavak kétségkívül magabiztosan hangzottak: "fivéreiddel nem az én akaratom szerint jársz el, így hagyd el Kijevet, Dávid Visgorodból, Msztyiszlav Belgorodből (távozzon - M. J.), menjetek valamennyien Szmolenszkbe, és osztozkodjatok ott!"

1

8 Pogogyin ezt az üzenetet a következőképpen kommentálta: "Andrej olyan erős volt, hogy egyetlen szavát elegendőnek tartotta arra, hogy több fejedelmet száműzzön."

1

9 Ezután azonban el kellett ismernie, hogy Roman ugyan elhagyta Kijevet, de testvérei maradtak, sőt - miután sikertelen kísérletet tettek a vlagyimiri fejedelemmel valő megegyezésre - erőszakkal megszerezték az egykor olyan nagybecsű trónt, amelyet Rurik Rosztyiszlavics foglalt el.

20 Bogoljubszkij ekkor újabb utasítást adott, melynek értelmében Ruriknak Szmolenszkbe, Dávidnak Berladba kellett mennie, Msztyiszlávnak pedig az egész Orosz Földet el kellett hagynia 2

1 Msztyiszlav Rosztyiszlavics csattanós választ adott. Ez előrevetítette egy nagy összeütközés árnyékát: "mi eddig tiszteltünk téged, mint atyánkat ... de ha te ilyen szavakkal küldték (követet - M. J.) hozzánk, nem mint fejedelemhez, hanem mint podrucsnyikhoz és egyszerű emberhez, akkor cselekedj úgy, ahogy kigondoltad!"

2

2 A második idézet is Pogogyin koncepciójának maimára hajtotta a vizet, mert szerepel benne a lényegében szolgát jelentő "podrucsnyik" szó. Az 1173. évi hadjárat azonban az északkeleti és a szövetséges csapatok szempontjából katasztrofálisan végződött. Véleményünk szerint a vlagyimiri uralkodó fenyegetései csak annyit értek, amennyi erő állt mögöttük. A visgorodi vereség viszont azt bizonyította, hogy nem képes a Kijevi Fejedelemséget függésben tartani. Pogogyin kiemelte, hogy az 1173. évi hadjárat után a Rosztyiszlavicsok, érezve erejét, látva, hogy Kijevet - amely egyik kézből a másikba került - Andrej akarata és segítsége nélkül nem tudják megszerezni, kibékültek vele, és követet küldtek hozzá.

2

3 A műből úgy tűnik, mintha némi elégtételnek tartotta volna ezt a szerző. A tanulmányban Pogogyin rávilágított az 1173. évi események utáni hely94