Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)
Makai János: Néhány megjegyzés M. P. Pogogyin történetírói tevékenységének értékeléséhez
zetre is, de értékelése mai ismereteink szerint nem állja meg a helyét. Szerinte Bogoljubszkjj "visgorodi veresége, a novgorodihoz hasonlóan, nem jelentette erejének csökkenését, és Kijev, mint korábban Novgorod, a szuzdali sereg veresége ellenére a fennhatósága alatt maradt". 2 4 A vlagyimiri fejedelem 1173 után már nem tudta befolyásolni az óorosz területeken folyó küzdelmeket, mert 1174-ben saját rezidenciáján összeesküvés áldozata lett. A gyilkosság okait kutatva Pogogyin meglehetősen leegyszerűsített magyarázatot adott: ez véletlen esemény volt. Gyilkosait személyes bosszú vezette. Könnyen lehet, az történt, hogy a semmiféle akadályt nem ismerő Andrej lobbanékony természete öreg korában kegyetlenebbé, szigorúbbá vált, és a velük való bánásmód kihozta a bojárokat és a szolgákat a sodrukból. 2 5 Ilyen magyarázat után a szerző természetesen nem tudott mit kezdeni a Bogoljubszkij halála után kirobbant felkeléssel. Az eseményeket azonban mégsem hallgatta el: "nem volt, aki megbüntesse a gyilkosokat; a bogoljuboviak akarva-akaratlanul melléjük álltak, a vlagyimiriak pedig csak rövid ideig maradtak semlegesek; olyan kevés dvorjanyinja volt, hogy könnyű volt valamennyit lekaszabolni. Hivatalnokait gyűlölték. Egyetlen hang sem hallatszott a megmaradt családtagok védelmében. Gyermekeit cserbenhagyták, elfelejtették, teljesen megfosztották atyai örökségüktől, és arra kényszerítették őket, hogy idegen országokban bolyongjanak". 2 6 A gyilkosság és a felkelés közötti összefüggést tehát nem tárta fel a szerző, de a tragikus eseményeket - ismét a "hivatalos népiesség" elméletének megfelelően - fel tudta használni az önkényuralom védelmezésére. Az elbeszélésben kis történetet ismertetett, mely szerint Vlagyimirtól hét vesztára, a Kljazma folyótól nem messze van egy mohával borított tó. Ebben állandóan valamilyen sötét tárgyak úsznak, és gyakran hordja őket a szél az egyik parttól a másikig. Azt tartják, egyszer egy évben, június 29-én, Andrej meggyilkolásának napján a tó mélyéről emberi sóhajtozás hallatszik. Az egyszerű emberek úgy gondolják, hogy a később a fejedelem öccse, Mihalko által kivégeztetett gyilkosok testét kosarakba varrták, és itt vetették vízbe. 2 7 Csak éppen azt nem tette hozzá Pogogyin, hogy így jár mindenki, aki uralkodójára kezet emel. A szerző a "hivatalos népesség" pravoszlávia jelszavát is szem előtt tartva propagandát fejtett ki Bogoljubszkij emlékének megőrzéséért. Az olvasókat arra szólította fel, hogy ha eljutnak Vlagyimirba, menjenek el a Szent Istenanya székesegyházába, és tisztelegjenek az istenfélő Andrej fejedelem földi maradványai előtt. 2 8 Végül mindenképpen ki kell emelni a műből még két dolgot. Egyrészt azt, hogy Pogogyin helyesen ismerte fel, hogy Bogoljubszkij tevékenységét csak öccse, 95
