Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Makai János: Néhány megjegyzés M. P. Pogogyin történetírói tevékenységének értékeléséhez

alapján. Fontos kérdésnek tekinthető az, hogy miért hagyta el a fejedelem Visgorodot és Dél-Oroszországot. Azonban az, hogy mikor kötött házasságot, vagy holt élt, miután megnősült, nem igazán tartozik az életét és tevékenységét meghatározó tények közé. A tanulmány következő részében Pogogyin felsorolta azokat a forrásokat, amelyeket adatokat tartalmaznak Bogoljubszkijról. De ezek csak a tények egyegy részét tartalmazzák, ezért rendet akart teremteni. Igyekezett összegyűjteni, rendszerezni a források által nyújtott anyagot. Mintegy tíz oldalon keresztül ismertette, hogy az események milyen évszám alatt szerepelnek az egyes évkönyvekben, ha egyáltalán szerepelnek, és megjelölte, szerint melyik évben történtek. A következő - szintén hasonló terjedelmű - részben azt igyekezett megmagyarázni, miért éppen az általa feltüntetett évben zajlott ez vagy az az esemény. Mint később látni fogjuk, Pogogyin nemcsak a szakembereknek szánta művét. Azonban kétséges, hogy ezzel az adathalmazzal azok is meg tudtak birkózni, akik csak érdeklődtek a történelem iránt. Ráadásul az olvasók megpróbáltatásai még nem is értek véget. A továbbiakban a szerző az eseményeket kronologikus sorrendbe állította, majd az általa megállapított évszámokat összehasonlította az évkönyvekben találhatókkal. Könyvének ezt a második fejezetét a források tartalmának ismertetésével zárta Pogogyin. Andrej Bogoljubszkij tevékenységét két részre bontotta: bel- és külpolitikára. Az előbbiből rokonai elűzését és az egyházhoz való viszonyát emelte ki. A külpolitikában a volgai bolgárokkal, valamint Novgoroddal és Kijevvel kapcsolatos lépéseit tartotta fontosnak. A mű harmadik fejezete óorosz nyelvű forrásokat tartalmaz. A szerző - sajátos módon értelmezve a forráskritikát - a részleteket abból az évkönyvből vette ki, amelyben világosabbnak, érthetőbbnek tűntek. A kisebb eltérésekre nem fordított különösebb figyelmet. Pogogyin Andrej Bogoljubszkijt a "régmúlt" egyik legnevezetesebb,

5 sőt saját kora legokosabb és legagilisabb fejedelmének tartotta.

6 Szerinte az uralkodó nagyhatalmú volt. Az egész elbeszélés és a tanulmány egy része is ezt próbálja alátámasztani. Ezenkívül Pogogyin lágyszívűnek, békeszeretőnek és bátornak láttatta Bogoljubszkijt.

7 A források alapján meg is tudta indokolni. Engedtessék meg, hogy néhány gondolatot hozzáfűzzünk e jellemzéshez. Pogogyin az elbeszélésben Andrej Jurjevicset leginkább az 1149. évi események miatt mutathatta be egyszerre lágyszívűnek, békeszeretőnek és bátornak is. Ekkor Jurij Dolgorukij - fia aktív részvételével - hetekig ostromolta a nagy ellenfele, Izjaszlav Msztyiszlavics katonái által védelmezett Luckot. Izjaszlav végül hajlott a békekötésre, Andrej pedig támogatta a kérést: nem úgy rokonai, akik a háború folytatását szorgalmazták. Az nem zavarta a szerzőt, hogy a fejedelem életének valamennyi lépését számba véve a legkevésbé sem volt békeszerető és bátor. Elegendő, ha a Pogogyin által is jól is92