Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Makai János: Néhány megjegyzés M. P. Pogogyin történetírói tevékenységének értékeléséhez

mert vlagyimiri uralkodására utalunk: 1157-től kezdve ugyanis öt nagy hadjáratot szervezett. Ezek közül csak egyet vezetett személyesen, az 1164. évit a volgai bolgárok ellen, de akkor sem tűnt ki vitézségével. Még inkább megkérdőjelezhető a bátorsága, ha tudjuk, hogy az évkönyvekben az 1157 előtti harcairól szóló elbeszéléseket nagy valószínűség szerint maga Bogoljubszkij állította össze.

8 Azt pedig, hogy mennyire nem volt lágyszívű, többek között a Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemségből elűzött rokonai és udvartartásának tagjai tapasztalhatták. Pogogyin szemlélete, koncepciója szempontjából még a fenti jellemzésnél is fontosabb az, hogy értékelte könyvében Bogoljubszkij tevékenységét. Gondos gazda képét helyezte az olvasók elé: "Tíz évig élt Andrej nyugodtan a fejedelemségében. Rendbe tette gazdasági ügyeit, jól megfért szomszédaival, erőt gyűjtött a későbbi lépésekhez, templomokat emeltetett és (más - M. J.) épületekkel ékesítette fővárosát".

9 Ez alatt a tíz év alatt (1157-1167) került sor a bolgárok elleni első hadjáratra. Mivel "gazdag zsákmánnyal és dicsőséggel tért haza a szuzdaü nagyfejedelem",

1

0 a kivívott győzelmet a szerző nagyra értékelte. Pogogyin a nemesi történetírás hagyományait követve állapította meg a vlagyimiri uralkodónak az orosz történelemben játszott szerepét, aki szerinte azzal érdemelt ki különleges helyet az évkönyvekben, hogy "az orosz állam súlypontját áthelyezte, és a történelem színpadára másik törzset vezetett ki, a nagyoroszt, amely a legfiatalabb valamennyi szláv törzs közül".

1

1 Mielőtt bárki is elítélhetné a szerző ezen nézetét, megjegyezzük, hogy a kérdésre a mai napig sem adtak egyértelmű és mindenki által elfogadható választ a történészek, vagyis felelőtlenség lenne megállapítani: az 1160-as évek végétől még mindig Kijev volt az óorosz területek politikai központja. E sorok írójának meggyőződése, hogy több centrum létezett, s ezek között ott volt Vlagyimir is. A probléma megnyugtató megoldásához azonban további alapos kutatásra van szükség. Mindenesetre Pogogyin Bogoljubszkijt "második Rurik"-nak tartotta, mivel szerinte egy új fejedelemség alapját rakta le.

1

2 Úgy ítélte meg, hogy az orosz történelemben elfoglalt helyét tekintve a vlagyimiri Andrej úgy viszonyul a moszkvai Kalitához, mint a novgorodi Rurik a kijevi Oleghez.

1

3 Még így sem tudta túllicitálni Karamzint, aki - igaz, az értelmi képességeit figyelembe véve - egyenesen Salamon királyhoz hasonlította Bogoljubszkijt.

1

4 Pogogyin az uralkodó hegemonista törekvéseivel kapcsolatban rámutatott, hogy a szomszédos rjazanyi, muromi, szinolenszki és polocki fejedelmek "így vagy úgy" tiszteletben tartották akaratát.

1

5 Egy másik helyen még tovább ment Bogoljubszkij befolyásának ecsetelésében, mondván, meg tudta szerezni a hatalmat csaknem egész rokonsága felett. Azt készséggel elismerjük, hogy Rosztov, Szuzdal, 93