Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Cselényi Zsuzsanna: Az Ébredő Magyarok Egyesülete működése (1918-1920)

leni társadalmi akcióig és állampolgári jogaiknak törvény által való korlátozásáig jutott el. A Horthy vezette tiszti különítmények útjait mindenütt akasztófák és tömegsírok jelezték. Ezek a különítmények tetszetős keresztény, nemzeti jelszavakkal alakultak, a hangoztatott hazafias eszmék helyett azonban minden becsületes ember által elítélt pogromokat hajtottak végre, a Tiszától a Balatonig, Siófoktól a Bakonyig, Budapesttől Orgoványig. A különítmények gyilkosságai nyomán keletkezett felháborodás olyan méreteket öltött, hogy Friedrich István miniszterelnök 1919. augusztus 23-án a hadügyminiszterhez írt levelében kénytelen volt a fehérgárdisták gyilkosságait a közrend elleni merényletnek nevezhető káros cselekedetté nyilvánítani, hangsúlyozva, hogy a megtorlás nem a hadsereg dolga, erre megvannak az államnak a megfelelő törvényes szervei. A terror ellen felszólaltak olyan polgári politikusok is, mint Vázsonyi Vilmos, a Központi Demokrata Párt vezére: "Vidéken izzó a hangulat a szocialisták és zsidók ellen. Rettenetes megtorlás indult meg a kommunisták ellen, tombol az antiszemitizmus: Enying-Lepsény-Szent-György— Kenese községekből kiűzték a zsidó lakosságot. Folyik az Ébredő Magyarok izgatása." A Svájcban gyógykezelésen lévő feleségének is beszámol a magyarországi eseményekről 1919 szeptemberében: "Borzalmas dolgok történnek Magyarországon, borzadály és pokol melynek csak a színe változott. Az emberek nem dolgoznak, csak nyüzsögnek és veszekednek. Az emberek leromlottak, és az ország újra kalandorok kezébe került. Fegyveresek rabolnak, zsarolnak, az üzérkedés ellenőrzésének ürügyén irodákba, boltokba hatolnak be, ellenőrizve az élelmiszerek felhasználását, és rekvirálnak."

2 Károlyi Mihály bécsi emigrációjában írja a fehérterrorról: "Legnagyobb csalást és istenkáromlást a kereszténység jelszavával űzték. A kereszténység, mint a vörös terror ellentéte került műsorra, de a felebaráti szeretet, bűnbocsánat helyett a bosszú tombol, a szegények és védtelenek felemelése helyett éhenhalásra vagy internálásra kárhoztatják őket. Reneszánsz van ezen a téren, de reneszánsza a keresztényüldözésnek zsidó pogromok formájában, reneszánsza a spanyol inkvizíciónak."

3 Gróf Apponyi Albert - aki Párizsban a magyar békedelegáció vezetője volt a kormányhoz írt levelében tiltakozik az egyéni terror ellen, aggasztja annak külföldi visszhangja, melynek hatására "az elcsatolandó területeken a hangulat ellenünk fordult, azokon a helyeken, ahol a magyar békedelegáció népszavazást javasolt. Kérem a kormányt, hasson oda, hogy a törvény uralma az egész vonalon mielőbb helyreálljon. Meg lehet érteni az elkeseredést, de tegye félre a bosszúállást mindenki, mert ezzel óriási nagy nemzeti érdekeket kockáztat."

4 A magyarországi fehérterror bojkottálására hívta fel a nemzetközi munkásosztály figyelmét a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége "tagadjanak meg minden olyan munkát, amely 52