Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kaló Ferenc: Herzen az építészetről

1815-ben kiírt pályázatot merész, grandiózus tervezetével - megelőzve a kor ismert építészeit - a nyugtalan természetű, vallásos misztikus festő nyerte meg. A cár őt nevezte ki a templom építőjévé és az építési bizottság vezetőjévé is. Ezzel kezdődött el kálváriája, hisz a fiatal művész irigykedők, gáncsoskodók mesterkedéseivel, buktatókkal s ezernyi objektív nehézséggel találta szembe magát, ami lehetetlenné tette az egyébként is igen összetett, bonyolult munkát, i. Sándor halála után a különböző vádaskodásoknak helytadó I. Miklós cár Vjatkába száműzte Vitberget, aki kezdetben, saját igazában meggyőződve, teljes erejével küzdött becsületéért, de a száműzetés évei megtörték, helyzete egyre inkább kilátástalanná vált, reményt vesztve még jobban elmerült vallásos-misztikus világába. Herzen ebben a szituációban találkozott vele, s a vjatkai két és fél év alatt a Vitberg család l)ensőséges emberi társasága, barátsága jelentette számára a bizakodás halvány reménysugarát, egyúttal azonban a misztikum felé hajlás okát is döntően e kapcsolatban találhatjuk meg. A megszokott moszkvai környezetből kiszakított, a viszonylagosan pezsgő szellemi élettől távolkerülő Herzen együttérzéssel figyelte Vitberg küzdelmét, tanúja volt a gyötrelmes beletörődésnek is. Ugyanakkor a misztikus, de művelt, széles látókörű művésszel folytatott beszélgetések a szellem ébrentartását is jelentették számára. Ez az emberi közelség teljes mértékben érthetővé teszi a szép portrét, amelyet 1852-53-ban az "Emlékezések és elmélkedések"ben rajzolt Herzen Vitbergről. (2. rész, "Börtön és száműzetés", XVI. fejezet.) Túl az emberi közelségen, mint művészt is kivételes tehetségnek, zseniálisnak tartotta. Már az első találkozások után, 1835 novemberében azt írta Herzen Ketcsernek, hogy Vitberg "... fejében egy fenséges gondolat született"..., s szerinte "...egy nagy ember e sivár időben".

1 A legapróbb részletekig, a precizitásig kimunkált tervezet Herzent is magával ragadta. Az 1817-ben a Verébhegyen megkezdett (soha be nem fejezett) templom három egységből állt volna, mindegyik sajátos kultikus funkcióval. A hegybe vájt, paralelogramma formájú altemplom díszes főbejáratával, kandelábereivel méltó nyughelyül szolgált volna 1812 elesett hőseinek, akiknek nevét az altemplom falaiba vésték volna. E jelképes koporsó, temető fölé Vitberg egy görögkereszt formájú templomot tervezett, melynek oszlopcsarnokához ószövetségi szoboralakok sorai között lehetett eljutni, a bejáratnál pedig a próféták szobrai álltak. A templombelső evangéliumi történeteket, az apostolok cselekedeteit mutatta be. A kettő fölött magasodott az impozáns kupolával lezárt, jól megvilágított harmadik egység: a lélek, az örök béke, az örökkévalóság temploma. A tervet Herzen is úgy ítélte meg, hogy abban túlteng a misztikum, de ezt magától értetődőnek tartotta, mert ''Nincs egyetlen művészet sem, amely annyira rokon lenne a miszticizmussal, mint az építészet; ... a szimbolika, a képek, az utalá101