Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kaló Ferenc: Herzen az építészetről

sok révén létezik. ... Az épület, a templom önmaga nem tartalmazza célját, mint a szobor vagy a kép, a poéma vagy a szimfónia; ... Maga a templomépítés mindig is tele volt misztikus szertartásokkal, allegóriákkal, titokzatos beavatásokkal..."

2 Herzen megrajzolásában Vitberg úgy áll előttünk, mint akinek zseniális művészete a cári Oroszország intrikái, sajátságos viszonyai miatt nem bontakozhatott ki. Valamiféle természetes párhuzamot lelhetünk a Tolvaj szarka c. elbeszélés színésznőjének tragikusra forduló sorsa és Vitberg megvalósulatlan álmai között, hiszen mindkét esetben azonos körülmény, az önkényuralmi orosz társadalmi viszonyok akadályozták meg a tehetség kiteljesedését, sőt végsősoron annak elpusztulásához vezettek. Az elmondottakhoz nem érdektelen hozzáfűzni, hogy az ismert művészeti kritikus, V. V. Sztaszov nem osztotta a fenti véleményt. Nemcsak nem lelkesedett Vitberg tervezetéért, hanem "Az orosz művészet huszonöt éve. Építészetünk" (1882-83) c. cikkében egyértelműen azt a célt tűzte maga elé, hogy megváltoztassa a köztudatot, amelyben az élt, hogy Vitberg személyében kimagasló művészt és egy különlegesen nagyszerű építményt veszített el Oroszország. Sztaszov elismerte ugyan, hogy Vitberg valóban rágalmak és intrikák áldozata lett, megértően szólt sorsának alakulásáról, szenvedéseiről, de szerinte "... hogy zseniális művész volt, ... abban az igazságnak szemernyi része sincs. Vitberg nemcsak nagy művész nem volt, hanem egyáltalán semmilyen művész sem. Csupán dilettáns autodidakta,..."

3 Egyenesen Ilerzent okolta, hiszen írásával ő alakította ki a kedvező képet. A tervezet sikerét ő a miszticizmussal magyarázta, sőt Herzen rajongását is ezzel hozta összefüggésbe: "Herzen lelkesen dicsért minden építészeti semmiséget, ... mert ekkoriban ő maga is misztikus volt, ráadásul egész életében, hatalmas tehetsége ellenére, soha semmit sem értett meg semmilyen művészetben."

4 Úgy gondolom, hogy Sztaszov elutasító értékelése csak részben fogadható el. A realista művészet mellett kardoskodva a vallásos misztikával telített építészeti irány elutasítása talán helyes. Még az az öröme is érthető, hogy e misztikus tervek nem öltöttek testet, mert valóban hihetetlen áldozatot követelt volna a szegény néptől. Az akadémiai festészeti és építészeti irányzat elleni harcban azonban néhány igaztalanul túlzó megállapítást is találunk. Vitberg tehetségének kategorikus tagadása megkérdőjelezhető, hiszen a festészeti tanulmányait aranyéremmel zárta, sőt az említett balszerencsés tervezeten kívül - a megpróbáltatás súlyos évei alatt, 1838-ban is tervezett egy templomot, amely 1839-64 között Vjatkában fel is épült. (Alekszandr Nyevszkij neogótikus székesegyház), tehát az építészethez is volt érzéke, valamelyes szakertelme. Nem egészen helytálló az sem, hogy Herzen csupán misztikus nézetei miatt rajongott a tervezetért, értékelte nagyra Vitberg tehetségét. A 30-as évek végén va102