Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kocsis Károly: Az általános iskolai orosz nyelvtanítás korszerűsítésének kérdéséhez

I. Ha tárgyilagosan ítéljük meg a magyarországi általános és középiskolai orosz nyelvoktatást és eredményeit, az utóbbi években tapasztalható komoly előrehaladás elismerése mellett is meg kell állapítanunk, hogy még a gimnáziumot végzett tanulók sem bírják oly mértékben az orosz nyelvet, hogy a számukra előírt keretek között megnyugtató módon tudnának oroszul beszélni, illetőleg az orosz beszédet megérteni. Ennek az állapotnak okai közül a legfontosabbak a következők. 1. Az orosz tanárok egy részének hiányos szakmai, illetőleg metodikai felkészültsége. Az orosz grammatikát általában jól ismerik, többségükben elég gazdag szókinccsel is rendelkeznek, azonban viszonylag kevés orosz tanár ismeri az orosz nyelvet olyan fokon, hogy a napi élet témáiról beszélgetést tudna folytatni oroszul. S még módszertani képzettségükben is mintha hiányosságok mutatkoznának. Ennek igazolására sok-sok óralátogatáson szerzett tapasztalataim közül elég kettőre hivatkozom. Nemrégiben részt vettem az egri járási orosz tanárok egy tapasztalatcsere összejövetelén. A két bemutató óra elemzése során az egyik kartárs azt nehezményezte, hogy a bemutató órát vezető tanár túlságosan zöngétlenül ejtette a szóvégi zöngés mássalhangzókat, s ezt az ejtést követelte a tanulóktól is. Ügy vélem, ehhez a felszólaláshoz nem kell kommentár. — Egy másik kartárs pedig hozzászólásában azt jegyezte meg, hogy a két bemutató óra egyikén sem volt a táblán az írásbeli házi feladat megoldása, s mivel eddig más volt a ,,parancs" a szakfelügyelők részéről, arra vonatkozóan kért felvilágosítást, hogy nem újabb módszertani utasítás rejlik-e e jelenség mögött, amelyhez a jövőben majd neki is alkalmazkodnia kell. Mennyi mindenre enged következtetni ez a naivnak látszó kis megjegyzés! A gyakorló orosz tanárok közt még mindig vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a szakfelügyelők dogmatikusan kezelik a KPTI módszertani irányításait. A nevelők egy része megszokta, hogy egy-egy módszertani eljárást ne a mindenkori konkrét körülményeknek (hely, idő, osztály, helyzet, didaktikai cél stb.) megfelelően válogasson ki, hanem a nemlétező „nagykönyv" utasításai szerint járjon el. 2. Az 1958 előtti magas tantervi követelmények formálissá tették általános iskolai orosz nyelvtanításunkat. Ilyen magas tantervi követelmények mellett még a legjobb tanároknál is legjobb esetben csak a nyelvi ismeretek elsajátíttatása és nem a beszédkészség kialakítása lehetett a nyelvoktatás legmagasabb célja. A régi tantervi követelmény: „tudjon könnyebb orosz szöveget fonetikailag helyesen olvasni, azt megérteni és helyesen lefordítani" a gyakorlatban azt jelentette, hogy bár sokat emlegettük a receptív és reproduktív nyelvhasználatra való tanítás szükségességét, a valóságban a receptív nyelvhasználatot engedtük uralkodóvá válni, de azt is téves értelmezésben: nem mások beszédének és az új lexikai és nyelvtani anyagot nem tartalmazó ismeretlen szövegek közvetlen megértését értettük rajta, hanem analitikusan feldolgozott szövegek olvasás-fordítását, beszélgetésen pe97