Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Vajon Imre: Ideganatómiai vizsgálatok az Aporia crataegi L. (Lepidop., Pieridae) központi idegrendszerén

adott irányból kiindulva kitinrészeket és izmokat távolítunk el a fejből, hogy a dúcok megközelíthetők legyenek. A fejtokból együtt kell kivennünk e két dúcot. Legkönnyebben akkor tudjuk kiemelni ezeket, ha boncolásukat a „nyakszirt" felől kezdjük meg. Gondoskodnunk kell a tápcsatorna* dúcok előtti és dúcok mögötti szakaszának átvágásáról. Továbbá át kell vágnunk azokat az idegeket is, amelyek a fejen található szervekbe futnak. A szervekbe futó idegeket csak azután vágjuk át, miután meggyőződtünk arról, hogy hová húzódnak. Boncolás közben külön gondot jelent a fej rögzítése. Jó ha a fej együtt van a lepke egész testével, mert így legkönnyebb annak tűkkel való rögzítése. Azonban bármennyire is óvatosak vagyunk, előbb vagy utóbb a fej leszakad és külön kell rögzítenünk. Ilyenkor a pödör nyelv lefűzésével rögzítjük a fejet. Az agy helyzetének pontos ismerete után keresztül szúrhatjuk a fejet is anélkül, hogy az agyat megsértenénk. A fej fixálását elérhetjük rovartűkkel való körültűzdeléssel is. A leírt módszereket alkalmazva vizsgálataimhoz 30 lepkepéldányt használtam föl. A központi idegredszer anatómiája Miként a rovarok többi tagjára, úgy a galagonyalepke idegrendszerére is jellemző a hasdúclánc idegrendszer. A hasdúclánc idegrendszer legmagasabb fejlettségi fokát az ízeltlábúak törzsén belül a rovarok osztályában éri el. Az egyes rovarcsoportokba tartozó állatok idegrendszere igen nagy változatosságot tár elénk. A nagyfokú változatosság és sok különbség ellenére, sok hasonlóságot is találunk a különböző rovarok idegrendszerében. A hasonlóságok elsősorban az egységes alapelv szerinti felépítésben mutatkoznak meg. A különbségek pedig az eltérő életmódból és a sokféle környezeti hatásból adódnak. A galagonyalepke központi idegrendszere az agyból vagy garatfeietti dúcból (ganglion supraoesophageum) a gartalatti dúcból (ganglion infraoesophageum) két tordúcból (ganglion thoracale) és négy potrohdúcból (ganglion abdominale) áll. A dúcokat konnektivumok kapcsolják össze egymással. Az agy dúc (ganglion supraoesophageum) és a garatalatti dúc (ganglion infraoesophageum.) (1. 1., 2. ábra.) Az agynak vagy garatfeletti dúcnak három része van. Ezek: 1. előagy (protocerebrum) 2. középagy (deuterocerebrum) 3. útóagy (tritocerebrum.) Az előagy (protocerebrum). A galagonyalepke agydúcának legterjedelmesebb része. A másik két agyszakasztól (közép- és útóagy) dorsalisan helyezkedik el. A közép- és útóagy tehát egészében véve az előagy alatt fekszik. Az agyszakaszok határait enyhe befűződések jelzik. Fölülnézetben az agy olyan súlyzóalakot mutat, amelynek a középdarabja rövid. A súlyzó gömbszerű részein mindkét oldalon a hatalmas látólebenyek (lobus opticus) emelkednek ki. A látólebenyek keskeny alapi résszel, nyéllel kapcsolódnak az előagy oldalsó részeihez. A látólebenyek viszonylag keskeny kezdeti részük után kúpszerűen kiszé-521