Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Összefüggések a hazai csontoshalak agyvelejének anatómiája és az életmód között

Telencephalon VIII. TÁBLÁZAT: Tractus olfactorius Fi l a olfactoria Agyvelő hosszúságú Rövidebb az agyvelőnél Hosszabb az agyvelőnél Agyvelő hosszúságú Hosszabb az agyvelőnél Scardinius erythrophth. Abramis brama Carassius carassius Gobio gobio Barbus barbus Esox lucius Perca fluv. Lucioperca lucioperca Acerina cernua Chondrostoma nasus Rutilus rutilus Silurus glanis Leuciscus cephalus Amiurus nebulosus Rhodeus ser. amarus Missgurnus fossilis Nemachilus barbatula Cobitis taenia IV. Az eredmények megbeszélése A halak agyvelejének nagysága, differenciáltsága, élettani teljesítő képessége sok körülménytől függ. — 'Mayer, Rab 1-R ü c k h a r d, M a 1 m e a halak törzsfejlődési foka, ill. rendszertani helye szempont­jából vizsgálták a kérdést. Tüzetes morfo-fiziológiai vizsgálatok után sok esetben valóban a legbiztosabb elhatároló jegyeket adja a fajok meghatározásához az agyvelő struktúrája. Vasnecov az agyvelő nagyságát a testnövekedéssel állította relatióba. Megállapította, hogy a halak agy velejének növekedési gyor­sasága, fejlettsége nem az idővel, hanem a testméretekkel függ össze. Bizonyos testméret eltérése után az agyvelő súlya a testsúlyhoz viszo­nyítva csökken. Necrasov és munkatársai az encepholo-corparalis indexet használták fel a halak agyvelő-változékonyságának a tanulmányozására. Az agyvelő—testsúly viszony mutatója jó módszernek bizonyúlt, kü­lönösen azért, mert a rendszertani hely (fejlettségi fok), a fajlagos termet—agyvelő viszony mellett, Pavlovskij, M. Kurepina, Braginszkaja vizsgálatait szem előtt tartva, az életmód—agyvelő viszony kérdést is vizsgálták. Az agyvelő az a szerv, mely a külső és belső hatások alapján irá­nyítja a szervezet életfolyamatait, de ugyanekkor az irányított funkció 504

Next

/
Thumbnails
Contents