Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs T., Pócsné Gelencsér I., Szodfridt I., Tallós P., dr. Vida G.: Szakonyfalu környékének vegetációtérképe

hérlenek a gyepszintjét uraló gyapjúsások (Eriophorum latifolium, E.angustifolium) foltjai, melynek tömegében a sárga sás (Carex flava), forrás sás (Carex fusca) és a töviskes sás (Carex echinata) elegyedik. Mohaszintjében tömeges a Camptothecium trichoides, gyakori az Aulacomnium palustre, Climacium dendroides. Jellemző faja a széleslevelű kosbor (Dactylorrhyza fuchsii). Ez a társulás közel áll a Lengyelországból leírt Valerianeto—Caricetum flavae asszociációhoz. Különbség, hogy abban még több hegyvidéki faj él. Szürkés sás (Carex canescens) reliktumtársulása a Grajka-völgy lápjain, Kétvölgy közelében. (Pócs T. felv.) 6: Mészkerülő láprét (Junco-Molinietum). Tőzegmohás átmeneti lápok és gyapjassásos rétek kiszáradása során alakul ki. Szukcesszionális helyzetének megfelelően rendszerint e társulásokat veszi körül. Jellemző faja az itt tömegesen élő kenyérbél cickafark (Achillea ptarmica), a kiszáradó láprétek fajai, benne a nyár végén tömeges kornistárnics (Gentíana pneumonanthe), a tömegesen előforduló kékperje (Molina coerulea), a csabaire (Sanguisorba officinalis), ördögharapta fű (Succisa pratenis), stb. Legeltetés hatására, -459