Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs T., Pócsné Gelencsér I., Szodfridt I., Tallós P., dr. Vida G.: Szakonyfalu környékének vegetációtérképe

1: Zsombéksásos (Caricetum elatae ass.). Állományai a lapos völgyaljakban fordulnak elő. Mivel területükön nagyrészt másodlagosak, elég fajszegények. Fűzlápok, égerlápok irtása helyén alakultak ki, ritkábban elsődlegesen, a nyíltvizek feltöltési szukcessziójában, kül. források és tőzegmohalápok körüli semlyékek (Caricetum inflatae) feltöltésekor. A Zsidai völgy végében előfordul tözegmohás szubasszociációja (C. elatae sphagnetosum platyphylli) is. 2: Selyemsás rét (Caricetum elatae ass. caricetosum brizoidis subass.). A Carex brizoides aljnövényzetű patakparti égerliget irtása helyén alakult ki a Grajka-völgyben. Érdekes elemei az égerligetből visszamaradt hegyi zergevirág (Doronicum austriacum) és merev borbálafű (Barbarea stricta). 3: Erdei kákás (Scirpetum silvaticae ass.). Állományai mindig erdőszélen vagy legalábbis facsoporttól árnyékoltan élnek, nedves, gyakran forrásos helyeken. A magassásos (Magnocaricion) elemek mellett jelentős szerep jut az erdei és magaskórós társulások fajainak. 4: Átmeneti tőzegmohalápok (Caricion canescenti-fuscae ass. csoport.). A terület legszebb tőzegmohás átmeneti lápjai Kétvölgy közelében, a Grajka-völgy kettéágazó felső szakaszában fordulnak elő. Rendszerint a források körül helyezkednek el, abban a zónában, ahol a forrásvíz már kilúgozódik. Leggyakoribb a Carici echinatae — Sphagnetum ass., melynek teljesen zárt mohaszintjét tőzegmohafajok alkotják (Sphagnum palustre, Sph. recurvum, Sph. subsecundum), melyekhez a Camptothecium trichoides és a máshol igen ritka Drepanocladus exannulatus járul tömegesen. Gyepszintjükben uralkodó (domináns) faj a töviskés sás (Carex echinata), kodomináns a forrás sás (Carex fusca). Jellemző és állandó faja területünkön a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) és a mocsári füzike (Epilobium palustre). Sokkal ritkább, csak a Grajka-völgy nyugati forrásvölgyében fordul elő a Caricetum canescentis-fuscae asszociáció. Ennek gyepszintjében a szürkés sás (Carex canescens) uralkodik, de előfordul a Carex fusca is, hiányzik a harmatfű. Mohaszintje kevésbé zárt, főleg a Sphagnum subsecundum és Drepanocladus exannulatus alkotja. 5: Gyapjas-sásos láprét (Caric flavae—Eriophoretum ass). Ez a hegyvidéki láprétek csoportjába tartozó társulás rendszerint közvetlen a források környékén alakul ki és azok friss, tápsókban viszonylag gazdag, oxigéndús vizéből táplálkozik. Tavasszal messziről fe-458