Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez II. (Kerekes Ferenc)

b) Elmélkedések a kémiai elemekről. Lavoisier fellépése azért jelentett nagy forradalmat a kémiában, minthogy sok olyan anyagot, amelyet az ő fellépését megelőző egy évszázadon keresztül a flogiszton-elmélet elemnek tartott, az új elmélet vegyületnek minősített, ugyanakkor viszont elemeknek tanította azokat, amiket Stahl vegyületeknek mondott. Lavoisiernak sem állott azonban elég kísérleti alap rendelkezésére, hogy az elem-kérdésben a végső szót kimondhassa. Szerinte elemnek kell azokat az anyagokat » tekinteni, amelyeket még nem sikerült másféle anyagokra lebontani [15]. f Ez a bizonytalan álláspont vezette Winterlt végül kudarcba fulladt kísérleteinek végrehajtására, ez a helyzet indította Kerekest is, hogy a kísérleti eredmények egybevetésével próbáljon ebben a problémában valami módon a végleges tisztázódás felé közeledni. Az elemek kérdése felé különösen az irányította Kerekes figyelmét, hogy a kémiai elemek száma az újabb felfedezések eredménye folytán egyre-másra nőtt. Míg Lavoisier idejében 32 elemet tartottak nyilván. 20 évvel később már 50-nél is több elemről tudtak. „Ha ez így megy — írja Kerekes —, végül annyi elemünk lesz, ahány test van" (4. 94. o.). A kémia-történet arról számol be, hogy az elemek számának akkori megnövekedése meglehetősen általánossá tette azt a törekvést, hogy a természetben található sokféleségbe valamilyen összefüggést vigyenek bele (12. II. k. 87. o.). Ez a törekvés nem fogható fel egyszerűen az emberi elme rendszerező hajlamának, itt sokkal többről van szó. A természettudománnyal foglalkozó emberek ösztönösen dialektikus materialista felfogással a világ jelenségeit nem hajlandók elszigetelteknek, egymástól függetleneknek feltételezni, hanem belső összefüggést, közös őst, rokonságot, hasonló belső felépítettséget stb. igyekeznek keresni. Hogy Kerekes is ezek közé a természettudósok közé tartozott, bizonyítja egy mondata: „Értelmünk számára szükségszerűség, hogy a sokféleségben egységet keressen" (4. 93. o.), az ösztönös materializmus hajtja tehát az ő gondolkodását is. Az elemek kérdésének alaposabb megvizsgálását az elemek egyre nagyobb száma mellett az is indokolttá tette, hogy abban az időben sok olyan kísérletről számoltak be komoly tudósoknak elismert kémikusok, amelyek szerint az elemek nem átalakíthatatlanok, hanem megfigyelték — állítólag — egyiknek a másikból való kialakulását. Mások viszont arról számoltak be, hogy sikerült elemeknek tartott anyagokat többféle más anyaggá lebontani. Különösen Schradernek 1800-ban ismertetett eredményei leptek meg a kortársakat, közte Kerekest is. E német kutató rozs és árpaszemeket nevelt jó kimosott kénvirág-talaj ban, s csak desztillált vízzel locsolta azokat. Amikor a növénykék már jókorára megnőttek, elégette azokat, s a hamut megelemezte. Állítása szerint azt az eredményt kapta, hogy kb. négyszer, annyi mennyiségű különböző „földfélét és fémoxidot" tartalmazott, mint amennyit a magok általában tartalmazni szoktak. (4. 22. o.). -415