Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Zétényi Endre: Albert Ferenc

Ismeretterjesztéshez a naptárak lapjain is alkalma nyílt. 1827. óta Tittel betegeskedése, majd halála után teljesen ő írta azokat. A Győri Naptárt 50 éven át szerkesztette. Dolgozott a Honi Vezérben, Ipar és Kereskedelmi Naptárban stb. A „Hajnal" című naptárban is ő szerkesztette az időszámítási részt. Közölte benne a holdfény változásokat, a csillagászati évszakok kezdetét, azon évben látható hold- és napfogyatkozásokat. De sodródik a babonás, „hagyományos" szokásokkal, amennyiben ismerteti az úgynevezett „uralkodó bolygót". Megjegyzi azonban, „hogy ennek semmi okos alapja nincs." Teljesen alaptalan Albert szerint azon évben (1864.) az a megállapítás, hogy mint uralkodó bolygót, a Vénust illeti meg a kormánypálca. E naptár úgynevezett arcképcsarnoka több neves író, költő, tudós életrajzát, köztük Albert Ferenc méltatását is közli arcképével. A naptár szerkesztője így ír Albertről: „Az ég és föld egy teljes búvárának arcképével és életrajzával kívántam megismertetem a magyar közönséget, kinek nevét hírlapokból és naptárakból ismeri a nép, a magasabb látkörű tudományos világ pedig kitűnő tisztelettel emlegeti." Tudományos ismereteinek széleskörű terjesztéséhez a „Közhasznú Esmeretek Tára"-ban talált kiváló alkalomra a fentieken kívül. Benne, a megfelelő ábc-s sorrendben a Holdról hosszú ismertetést közölt. Leirta a tengely körüli forgását, földkörüli keringését. Meghatározásai ma is helytállóak („a sidericus holdnap azon időszak, mely alatt a Hold ugyanazon állócsillaghoz visszatér, amelytől elindult"). Meghatározza a periodicus, az anomalistikus, a gömbholdnap kiinduló pontjait, közli azok időtartamát is. Jellemzi a „holdrajzolatokat", (felszíni viszonyokat). A holdtáblák alatt a Hold járását közli, melyek ismerete a tengerhajózásnál nélkülözhetetlenek. A holdfény-változás lényegét így fogalmazta meg: „Fő kútfeje ezen viszontagságoknak az, hogy saját világossága nincsen a Holdnak... Mikor a Hold a Nappal öszveérkezik, (konjunktióban van), egész homályos oldalát a Föld felé fordítja és ezért nem látszik. Ekkor nekünk hold-újságunk vagyon." Továbbiakban „a holdingást", a „holdfoltokat" tárgyalja. A kiemelkedő fényes részek mellett észrevéteti az árnyékokat. Hegyekre következtet. „Karikahegyeket" emleget, melyek hihetőleg vulkáni eredetűek. Szörnyű „revolutiónak" kellett ott dühöngenie. Szerinte a Hold „tűzokádó" hegyei ma sem nyugodnának. Említi, hogy Kater angol hajóskapitány 1822-ben egy tűzokádó hegy „kirontását" látta a Holdon. Ö maga 1843-ban, szeptemberben tapasztalt hasonló tüneményt, mely 3 óráig látszott. (Kár, hogy ennek pontos felszíni rajzát, helyét nem közli.) Leírta a továbbiakban a Hold felszíne fizikai viszonyait, mivel légköre, vize nincs, az életlehetőséget kizártnak tartja. Magyarázta a holdfogyatkozásokat, adatokat közöl a Hold méreteiről. Az N-betűs kötetben a Napot mint égitestet ismerteti. A távolságát az akkori idők leggyorsabban haladó testével, a kilőtt ágyúgolyók sebességével szemlélteti. Megemlékezik az időszámításról is. Megkülönböztet „csillagnapot" és „polgári napot". Ismerteti a napéjegyenlőséget, a napfordulókat, a különböző napállásokat, a totális és partiális napfogyatkozást, a napfoltokat, — a tengely körüli forgást ez utóbbiak haladásával bizonyítja. Hasonló tartalmú ismeretterjesztő cikkei jelentek meg, a „Szent István Társulat" enciklopédiájában, valamint az Akadémiai Értesítőben. Élénk tudományterjesztő és szervező munkásságot fejtett ki a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésein. Mint már említettük, 1842-ben a 2. pesti gyűlésen tartott először előadást. 1853-ban a rimaszombati XII. gyűlésen a Naprendszerről s az állócsillagok távolságának meghatározásáról értekezett. Ezen alkalmak közül Albert Fe26