Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A mozgás kérdése a földrajzi környezetben

tosulása, azaz a táj pillanatnyi állapota az adott földrajzi tárgyakkal, folyamatokkal, összefüggésekkel, belső ellentmondásokkal együtt. A komplex mozgásforma továbbmozgása — a kölcsönhatások és belső ellentmondások kényszerítő ereje folytán —, azaz: új komplex mozgásformába való átmenése is mozgás: a táj önfejlődése. A tájak önfejlődését a belső összefüggések és kölcsönhatások megváltozása, a táj belső átszerveződése okozza. Ilyenkor új tényezők lépnek be, régiek lépnek ki, egyes tényezők megerősödnek, mások elhalnak. A táj önfejlődése minőségi változás. Ilyen például a földfelszín átalakulása a belső és külső erők folytonos egymás elleni harca következtében. Itt és minden esetben feli kell tárnunk a mozgások belső rugóit: „. . . úgy tekintsük a dolgok és a jelenségek fejlődését, mint belső, szükségszerű önmozgásukat. A dolgok fejlődésének alapvető oka nem a dolgokon kívül, hanem azokon belül, maguknak a dolgoknak belső lényegéhez tartozó ellentmondásos fejlődésében rejlik. A materialista dialektika szerint a természetben végbemenő változásokat főleg a természet belső ellentmondásainak fejlődése határozza meg . . . [16]" írja Mao Ce-tung Az ellentmondásról című művében. Mao Ce-tung a belső ellentmondásnak a külső okoknál nagyobb jelentőséget tulajdonít, az ellentmondások mellett az összefüggéseket, a kölcsönhatásokat is másodrendű tényezőknek tekinti. A tájak önmozgását (fejlődését) biztosító fő erő ezek szerint nem a közönséges, hanem az ellentmondásos összefüggés, melyben az ellentmondásos viszony fő oldalán álló tényezők progresszív szerepe a döntő. Ilyen szerep jutott például a folyóknak az Alföld felszíne kialakításában. A tájak mozgásformaváltozása (a tájak fejlődése) ugyanaz a ritmusos fejlődés, amelyet a földrajzi zónákra, vagy a klimatikus morfológiai tájakra megállapíthatunk. A „ritmusok" valójában a földfejlődés nagy ellentmondás-viszonyainak megváltozásából, új ellentmondásos helyzetek kialakulásából származnak. Ez a törvényszerűség az egész földrajzi burokra érvényes, amely az összefüggések, a kölcsönhatások és ellentmondások legtágabb foglalata. Mint ilyen, a földrajzi burok is magában hordja a további mozgás, az önfejlődés feltételeit. ÖSSZEFOGLALÁS A mozgásnak — mint a földrajzi burok alapvető és benső sajátosságának — csak a felvázolására, a kérdéscsoportok nagyvonalú áttekintésére törekedtünk. A problémák és az érintett gyakorlati példák egyaránt, arra figyelmeztetnek, hogy e kérdés feldolgozására sokkal több időt, energiát, mélyebben analizáló munkát kellene fordítanunk. A földrajzi burok jelenségeinek roppant gazdagságát még így sem lehetne teljességében megmutatni, legfeljebb a tipikus, a lényegi tartalmat lehetne kifejezni. A „mozgás" fogalma a földrajzban igen tágkörű és szerteágazó. A közönséges mechanikai mozgások mellé sok egyéb mozgás társul. Az egyes anyag- és energiamozgás mellett megjelenik a komplex mozgás, a földrajzi környezet, a táj, a földrajzi burok fejlődése, átalakulása és minőségi megváltozása. Az összefüggések rendszere is nagyon gazdag. Elválaszthatatlan egymástól az anyag és mozgás, az -391