Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A mozgás kérdése a földrajzi környezetben

vektív hőemelkedés egy másik hely hőcsökkenésével lehet kapcsolatban [14]. „Üvegház hatás". Az energiák és az energiahordozó közegek sajátos belső tulajdonságain alapuló üvegház hatás tulajdonképpen a sugárzó energia vándorlásának különböző módját és intenzitását jelenti. A rövid hullámú napsugarakat a légkör átengedi, a talajtól visszasugárzott hosszabb hőhullámokat gátolja terjedésükben. Ez utóbbiakat vagyis a földfelszíntől kisugárzott radiációs hőt a levegőben lévő vízgőz- és széndioxidmolekulák, valamint a szennyező anyagok nagyrészben el is nyelik. Azután visszasugározzák a földfelszínre. A légkör és a felhőzet, amelynek szintén nagy a szerepe, úgy viselkedik, mint az üvegház teteje. Az így megtartott ,illetőleg visszasugárzott energiának tulajdonítható, hogy a Föld felszínén a levegő hőmérséklete átlagosan nem —30 C°, mint visszasugárzás nélkül volna, hanem +14 C°. A vízpárában szegényebb, azonkívül vékonyabb légkörű helyeken (sivatagok, magasföldek) az üvegház hatás ereje is csökken. Itt a hőingadozás mindig erősebb. A Föld egészét érintő ki- és besugárzás viszonyára felállított energiamérleg [15] (Baur és Phillips szerint) két oldala általában egyenlő. Felmerül azonban a kérdés, vajon ki van-e téve, és milyen mértékű változásnak van kitéve az említett egyensúly a különböző földtörténeti korokban. Bizonyára ki van téve változásoknak, mert közben változik a Föld belső melege, a légkör mennyiségi és minőségi összetétele, esetleg még a napenergia mennyisége is. Az energia mozgásformáinak dialektikus egysége Az energia mozgásformái az anyagmozgással és egymással törvényszerű, dialektikus egységet alkotnak. A földfelszínre gyakorolt maradandó, vagy múlékony hatásuk is összefonódik egymással. A földfelszín történetéből bőven válogathatunk példákat. A legkisebb patak élete, eróziós munkája, vajon nem elsődlegesen a sugárzó energia által mozgásban tartott éghajlati mechanizmusnak, és a belső erőktől épített felszín kölcsönhatásának a tükre? — Vajon nem egyesíti-e munkájában ugyanez a kis patak saját mozgási mechanikai energiájának és a kőzetek ellenállásának együttes hatását? — és vajon, nem egyesíti-e magában a mechanikai anyagmozgásnak különböző formáit: az oldást, a koptatást, a lehordást és felhalmozást? Az energiák egyetlen jelenségben sem szakíthatok el egymástól, mozgásformáik dialektikus egysége általános jellegű. A földrajzi táj, mint az anyag és energia komplex mozgásformája A táj adott területén valamennyi mozgásforma tágabb szintézisben egyesül. A táj a jelenlévő anyagok és energiák szintézise, önmaga rendkívül összetett, komplex mozgásforma. A „mozgásforma" itt tulajdonképpen a táj karakterét megszabó fő tényezők sajátos csopor-390