Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A mozgás kérdése a földrajzi környezetben

elkülönülése és a kontinensek forma változása az egykor erősebben mozgó anyagok konvekciós áramlásának a következménye. b) A kontinensvándorlással kapcsolatos elméletekben az anyag szüntelen mechanikai mozgása egészen rendkívüli szerepet játszik. A felszín alatt feltételezett folyékony magma áramlása — mint a geofizikai és geokémiai folyamatok mechanikai mozgásokban kifejezett szintézise — már O. Ampferer úgynevezett mélyáramlási elméletében is szerepel (1906.). Valamennyi elmélet között legismertebb A. Wegener kontinensúszási elmélete. A kontinensek meridionális és hosszúsági irányban mozdulnak el. Vizsgáljuk meg e mozgásokat létrehozó energiákat is. „Sarki taszításMiközben a Föld saját tengelye körül forog, a nehézségi erőnek és a centrifugális erőnek egy komponense minden tömeget az Egyenlítő felé taszít. Mivel ez a taszítás — menekülés a sarkoktól — a nagyobb forgási sugárral mozgó sial-rögökön jobban érvényesül, mint a forgási központhoz közelebb fekvő sima tömegeken, a kontinensek a képlékeny simában lassan az Egyenlítő felé úsznak el. Ebből származnak az Eurázsiái-hegységrendszert összegyűrő horizontális irányú nyomóerők. A kontinensek nyugat felé is elmozdulnak [4], Ez a mozgás (Westdrift) kozmikus tömegvonzó erőkre utal. A Hold és a Nap vonzása a képlékeny sima tömegekben a tengeréhez hasonló (bár sokkal kisebb mértékű) árapályt okoz. A Holddal együtt nyugatra vonuló sima-dagály — rendkívül lassan — a kontinenseket is magával sodorja, miért is a kontinensek nyugati homlokfala az óceáni kratogének ellenálló tömegén megtorlódik (1. például a Kordillerákat). Ugyanakkor a földrészek hátsó oldalán egyes darabok leszakadoznak, és mély tengeri árkok nyílnak meg. így keletkeztek volna a Japán szigetek, a Japán árok stb. A kontinensek mozgásában mindezeken kívül a precesszió és a földrészek saját súlya is szerepet játszik. A. Wegener 1912-ben publikált elméletének kontinens-alaktani, szerkezeti és biológiai igazolását nem soroljuk fel, az ellenvetéseket se említjük. Ki kell emelnünk azonban az elmélet körüli vita rendkívüli értékét, a mozgások kétségtelen voltának sokoldalú igazolását. ,,A kontinensvándorlás ténye ma már aligha tekinthető kétségesnek ... az elmélet további fejlődése elé nagy várakozással tekintünk" — írja Szádeczky-Kardoss Elemér [5]. Az itt említett mozgások még kiegészülnek a kontinensek úszásával ellentétes irányú simatikus áramlásokkal. Ezzel magyarázható néhány sziget süllyedése, az Atlanti-küszöb alámerülése, a kontinensek ismételt szétválása, és új geoszinklinálisok kifejlődése annak következtében, hogy a simatikus ellenáramlások a kontinenseket visszakényszeri tik a sarkok felé. c) Az egyeztető föld fejlődéstani elméletek a kéregmozgásokat és ezek okait sokirányú, dialektikus szemlélettel igyekeznek vizsgálni. L. Kober felfogásában a kontrakciónak (gravitációs és termikus zsugorodás) a fontossága emelkedik ki. J. Joly magmatikus cikluselméletééi?