Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A mozgás kérdése a földrajzi környezetben

ben a rádióaktív hőtermelésnek, a hőenergia felhalmozódásának, a bazalttömegek megolvadásának, majd újra megmerevedésének, végül a transzgresszió és regresszió ciklusos változásának van nagy jelentősége. V. J. Vernadszkij geokémiai elmélete szerint az anyagok mechanikai mozgását egyrészt a Föld belsejéből eredő atomenergia, másrészt a felszínen a növénytakaró által abszorbeált és átalakított napenergia tartja fenn. A Föld belsejében lefolyó mozgásokat a termikus egyensúlyra való törekvés okozza. A hőmérsékleti egyensúly felbomlása: . . időnként geotektonikusan mozgalmas időszakokban (hegyképződés) robban ki" [6]. Rittman termodinamikus elmélete is az anyag egyensúlyi bomlását helyezi előtérbe, M. A. Uszov—V. A. T. Obrucsev pulzációs elmélete pedig a radioaktivitással termelt meleg változásaival, illetőleg a zsugorodás, majd a tágulás ütemes ismétlődésével indokolja a tömegek mozgását. D. G. Panov korszerű földkeletkezési teóriája — egyetértően O. J. Smidt meteorit elméletével — Naptól örökölt meleggel nem számol. E helyett a két fő energiaforrást a napsugárzásban és a radioaktivitásban látja, a földfejlődés anyagmozgásának alapformáit pedig a még be nem fejeződött gravitációs differenciálódásban jelöli meg. Az Uszov—Obrucsev féle pulzációs elmélettel Összhangban feltételezi, hogy a nehezebb anyagok lefelé, a könnyebbek felfelé áramlásából eredő ellentétek erőműtani nagyságváltozása hol az egyik, hol a másik oldalra billenti a mérleget, s így hol az egyik, hol a másik folyamat kerül túlsúlyba. Ezzel magyarázható a változások ritmusos jellege. Mechanikai mozgások a Föld felszínén Ide soroljuk a kőzetek, a víz, a jég és a levegő mozgását. A földfelszín alakításában — egymással szoros összefüggésben és ellentmondásban — két erőcsoport működik: a külső és a belső erők. Minden földfelszíni jelenség kétoldalú, és legkevesebb két hatóerő kölcsönös viszonyán alapszik. A változások lényege a kölcsönhatás (hatás, visszahatás). így például, a hegyvidék belső erőktől irányított kiemelkedése azonnal létrehozza a külső erők ellenakcióját. Minél magasabbra emelkednek a kőzettömegek, a kiemelkedő részletek lepusztításán a külső erők is annál erőteljesebben dolgoznak. Az elaprózott anyagok lehordásában azután a nehézségi erő válik hatékonnyá, amely a lefelé mozgó tömegeknek (esőcsepp, folyóvíz, mozgó jég, levegő, hulló por stb.) „helyzeti energiát" kölcsönöz. Ez „mozgási energiává" átalakulva a földkéreg anyagait koptatja, elszállítja és felhalmozza. A mozgás Földünk valamennyi szféráját áthatja. Minden földfelületi mozgásban két ellentétes oldal jelenik meg: a nehézkedési erő, és az ellene ható taszító erő. Amelyik erősebb, legyőzi a másikat. A felemelkedő vízpárában a „taszító erő" a nagyobb, ámde

; ha esőcseppekké sűrűsödik, a gravitáció hatása fog érvényesülni. Megindul a lefelé esés, az eróziós munka, létrejön az anyagmozgás -377